![]() |
Dr. Kollárné Déri Kriszti hivatalosan is angyal lett
Dr. Kollárné Déri Kriszti Havas Henrik "Henrik angyalai" című műsorában Csisztu Zsuzsával és Csézyvel közösen hivatalosan is angyal lett. |
![]() |
Sztárok és sztár iskola - Csengeri Attila ajánljaa LIFE & BUSINESS DESIGN INTÉZET Dr. Kollár Iskoláját“Nagy szeretettel ajánlom az iskolát mindenkinek, aki fejleszteni akarja saját magát, vállalkozását és környezetét!” Csengeri Attila színész, musical és operett énekes |
![]() |
Sztárok és sztár iskola - Gyulai Júlia Európa-bajnok ajánljaa LIFE & BUSINESS DESIGN INTÉZET Dr. Kollár Iskoláját“Hiszek az iskolátok hatékonyságában, szeretettel ajánlom mindenkinek!”Gyulai Júlia, Európa-bajnok táncos-koreográfus(A fiatal tehetség, aki dolgozott Brad Pitt-el) |
![]() |
Sztár képzők és sztár iskolák - a beregszászi főiskola ajánlja
A II. Rákóczi Ferenc Főiskola ajánlja a Dr. Kollár Iskola képzéseit.
|
![]() |
Sztár képzők és sztár iskolák - a PÉCSI EGYETEM ajánlja
|
![]() |
Sztár tudósok és sztár coachok - PhD Dr. Tőzsér János ajánlja"A filozófia a kritikai gondolkodás legjobb tanítómestere. Hidd el, szükséged van rá!" PhD Dr. Tőzsér János filozófus, egyetemi docens, a Kaposvári Egyetem tanára, a Doktori Tanács tagja, több hazai és nemzetközi tudományos cikk, valamint könyv szerzője |
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Baranyai Annamária ajánlja
|
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Dr. Szabó Tünde ajánlja"A Kollár Coaching Iskola nagy segítségemre volt, hogy a mediáció szakmai hátterét teljeskörűen megismerhessem és a gyakorlatok során elsajátíthassam. Vezető tanáraink, Krisztina és József minden tudásukkal azon voltak, hogy képességeinkhez mérten sajátos feladatokkal segítsenek bennünket a tudás megszerzéséhez. Az oktatás során magasszintű tematika alapján haladtunk, mint hallgató minden nap kihívásokkal teli élményekkel és tudással gazdagodtam, amelyet ezúton is köszönök!"Dr. Szabó Tünde, úszó olimpikon (ezüstérmek: EB, VB, Olimpia), a Magyar Úszó Szövetség főtitkára |
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Keresztes Ildikó ajánlja"Örvendek, hogy megismertem Dr.Kollárné Déri Krisztinát és Dr.Kollár Józsefet. Felkeltette az érdeklődésemet a módszer amivel dolgoznak, folytatni szeretném. Ajánlom szeretettel mindenkinek"
|
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Mahó Andrea ajánlja"Nagyon örvendek, hogy kapcsolatba kerültem két fantasztikus emberrel: Dr. Kollárné Déri Krisztinával és Dr. Kollár Józseffel, akik által megismertem a coach fontosságát és mindenkinek szeretettel ajánlom."Mahó Andrea, eMeRTon és Artisjus díjas, színésznő, énekesnő, Sir Andrew Lloyd Webber magyar kedvenc női előadóművésze |
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Katus Attila ajánlja"Örülök, hogy megismerhettem az Iskola vezetőit és képzését, akiknek segítségével új, egészségtudatos személetek születnek.. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nyitott az új dolgokra, a változásokra és a hosszútávú megoldásokra!"
|
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Balogh Emese ajánlja"Krisztinek és Józsefnek küldöm szeretettel a szívből jövő ajánlásomat: Az ontológiai coaching megtanít arra, hogy előbb önmagunk, majd másoknak segítve utat találjunk a lét egyetemes horizontja irányába. Ebben az iskolában képessé váltam más dimenziókból szemlélni önmagamat, másokat, önmagam és mások környezetének, kapcsolatainak összességét. Szeretettel ajánlom Mindenkinek, aki kitörni vágyik a sablonok világából."Balogh Emese, vezető ásványvízgyártó tulajdonosnője, a Cafe Archibald Tudásközpont alapítója és tulajdonosa, mester coach |
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Kiss Lenke ajánlja"Szeretettel ajánlom ezt a minőségi oktatást mindenkinek! Óriási szükség van rátok... csak ajánlani tudom mindenkinek!"Kiss Lenke, Magyarország legendás női kosárlabdázó ikonja Egyedülálló, fantasztikus eredményei: 328-szoros válogatott, Eb-bronzérmes, 4-szeres magyar bajnok, Európa-válogatott, 4-szeres "Év játékosa" A mezőnyből és palánk alól is rendkívül ponterős, domináns center, olimpiai gólkirály! A Halhatatlan Klub tagja |
|
Sztárok és sztár coachok - Nagy Sándor ajánlja"Örültem, hogy megismerhettem a Dr. Kollár Iskola alapítóit, munkájukat! Nagy Sándor
|
![]() |
Közszereplők és sztár coachok - Lengyel Szilvia ajánlja"Az ontológiai coaching eszköztárának segítségével nem a problémákban süllyedünk el, hanem az elképzelhető és elfogadható, alkalmas megoldások fényében és akarásában tudunk túllépni rajtuk. Erre lenne szüksége mindenkinek! Kriszti és József az ehhez vezető utat mutatja meg kiválóan."
Lengyel Szilvia, országgyűlési képviselő |
![]() |
Sztárok és sztár coachok - Koós Réka ajánlja"Régóta tervezgettem, hogy megismerkedek a Life Coaching-gal. Egy új és izgalmas világba csöppentem és kíváncsian várom, mi sül ki belőle. Kacérkodom a gondolattal, hogy a tanfolyamot is elvégzem nálatok!" Koós Réka
|
Levélírói kérdésre válaszolt: Déri Kriszti coach, senior mediátor és kiképző tréner.
Ha te is hozzá szeretnél szólni, örömmel fogadjuk a fórumban.
Kedves Kriszti!
24 éves házasok vagyunk, két felnőtt gyerekünk van. Óriási szerelem volt. Mikor a gyerekek kicsik voltak, a férjem szorgalmasan dolgozott értünk. Szerette a gyerekeket, de szinte semmit nem foglalkozott velük. Sokat lógott a haverjaival, de nem szóltam, úgy gondoltam, én otthon vagyok, ő meg dolgozik eleget, és egyébként is sajnos - most látom mennyire - borzasztó konfliktus kerülő vagyok, nem bírom a veszekedést, nem akartam hárpia lenni. Később lejárt a gyes, már én is dolgoztam, de a háztartás, gyerekek továbbra is egyedül rám hárultak, mert férjem szívesebben időzött a barátaival. Magamban gyakran bosszankodtam, később már nem is...nagyobb nyugalom volt, ha nem volt otthon, mert a gyerekek dolgai gyakran zavarták, nem volt hozzájuk szokva igazán. Megijedtem attól, hogy már nem is hiányzik, elköltöztünk, mert azt mondta, azért nem találja a helyét, mert családi házban nőtt fel. De a családi házban sem találta, ott is meglettek a kocsmatársak hamar. Nem mondanám iszákosnak, nem kifejezetten erről szólt a távolmaradása, hanem jellemzően tíz évvel fiatalabb srácokkal röhögcsélt, jól érezte magát a társaságukban. Kezdtem sikeres lenni a munkámban, és a családi kasszát már én töltöttem meg. nem is kértem tőle pénzt - hiba volt. Mert gyakran nyomasztott, hogy mi van, ha én ezt már nem tudom megadni, hogyan fogjuk biztosítani azt az életet, amit megszoktunk. Ha néha ezt felhoztam, azt mondta, nyugi megoldjuk...de semmit nem láttam mögötte. Igyekezet akár egy cseppet se. És aztán egyszer selejtezés közben találtam egy plasztik kártyát a dolgai közt: szerelmes kártya, azzal jogosít szerelmi viszonyra, akinél a másik kártya van...nem nálam volt. Tudtam mit jelent ez, felnőtt nők nem adnak ilyet egy férfinak, ha nem volt mögötte kapcsolat. Mert ugye az első alkalommal sem adják. Tagadta természetesen. Megtehette, nem volt módomban többet megtudni. Később szívecskés kismackót találtam a cuccai közt, sosem bírta az ilyen nyálas cuccokat, nekem nem vett volna ilyet, pláne nem alkalom nélkül. Tagadott persze...gyanús sms-ek érkeztek, és az is kiderült mástól, hogy mikor jelezte, hogy egy régi ismerősének kéne egy kis kölcsön ( 1MFt), akkor a régi barátnője családjának adtunk kölcsön...tüskéken is tüskék nőttek bennem, bár nem csináltam óriási balhét egyikből sem. Csak szépen csendben eltávolodtam. Mindeközben ő egyre lustább volt, a ház körül már semmit nem csinált, és gondolati szinten sem volt fellelhető, hogy gondolkodna rajta, mivel alapozzuk meg a jövőnket. Közben már én sem álltam hozzá megfelelően, gyakran azt éreztem magamban: nem érdekelsz...nem mondta, csak így gondoltam. Nem tettem semmit. Végül úgy 6-7 éve egy hosszú barátság után félreléptem egy barátommal. Két hónapig tartott, elmondtam neki. Kérdezte, mi a tervem: úgy gondoltam, együtt kell maradnunk. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt hiszem, nem azért, mert annyira szerettem, hanem mert azt gondoltam, úgy normális, a családot meg kell őrizni. Megbeszéltük, hogy mi minden bántott, és úgy tűnt megértette, hogy ő is sokat hibázott. Én a magam felelősségét leginkább abban láttam, hogy nem veszekedtem, mikor kellett volna, nem harcoltam ki, hogy úgy legyen, ahogy szeretném, abban a hitben volt, hogy minden rendben. Büszke volt a haverjai előtt a toleráns feleségére, pedig a tolerancia inkább eltávolodás volt. vagy csak így érzem...néha már nem tudok semmit kiválogatni. Megpróbáltunk túllépni a traumán, azt hiszem, sikerült is. Baromi nehéz volt a szőnyeg alatt kúszni, állandóan a torkomban volt a szívem, de szépen oldódott a helyzet, és kb. fél év után helyreállt (?) az életünk. Úgy éreztem, ő is felmérte, mennyit hibázott. Új házat építettünk. A közös feladatok minket mindig összehoztak, a legszebb időszakok mindig a felújítások, építkezések voltak. Beköltöztünk az új házba három éve, és gyakorlatilag megszűntek a reggeli közös kávézások, mert hatkor már nyitott a kocsma, ott össze kellett verődni. Ha onnan pár sör után hazajött, megreggelizett és ledőlt, ebédre felkelt, utána szundikált. Beérte azzal amit keres, és az otthonunk körül sem talált magának elfoglaltságot. A gyerekekkel a kapcsolata már menthetetlen volt, kizárólag akkor beszélt velük, ha éppen valamiért szidta őket. Sosem próbálta a problémát úgy megfogalmazni, hogy azt elfogadják, inkább tanácsként, mint bírálatként, szidásként. Úgy nyolc hónapja egyszerűen nem is tudom milyen indíttatásból belenéztem a telefonjába. Nem csináltam ilyet tíz éve, és okom sem volt gyanakodni, még a gyerekek is mindig azt mondták: anya, apa nem tudna nélküled élni ( annyira hozzá volt szokva a teljes kiszolgáláshoz ). És intim sms került elő. Kezdtem figyelni, és sajnos túl sokat tudtam meg. Húsz évvel fiatalabb lánnyal keveredett hosszadalmas viszonyba, akivel alig várták, hogy elhúzzak otthonról, hogy skypon beszélhessenek órákat, mikor otthon sosem figyelt, ha mondat közben megálltam, észre sem vette...beszerzett egy külön telefont kártyával a kapcsolattartásra, szerelmes dalokat küldözgetett neki, és olyan figyelmet szentel neki, amit nekem nagyon régen nem. Láttam a nagyon szép lány képeit is. Nem bírtam tovább, elmondtam hogy mindent tudok, és el akarok válni. Nyolc hónapja megy a huzavona, mert hallani sem akar válásról, fenyeget, hogy sosem fogja hagyni, hogy kapcsolatom legyen, bizonygatja hogy szeret, és megszakította a kapcsolatot, miközben két hónapja újabb hívást találtam a telefonján , ő hívta alányt ráadásul...én nem tudok úgy élni, hogy folyton vizslassam, és már nem is teszem. Úgy érzem, már nincsenek érzéseim, nem utálom ( ezzel vádol folyton ), egyszerűen közömbös nekem, nem érzem, hogy a társa szeretnék lenni ha bajban van, nem érzek megbecsülést, tiszteletet. Persze, biztosan sértett vagyok, de én úgy érzem, leginkább üres. Mondtam, hogy nem mániám a válás, de nem akarok daccal magamban élni, tudom, hogy hurcolni fogom mindig, mert a korábbi kis kártyás dolog is dolgozott mindig belül, és még fiatalok vagyunk, most még nem kell feladni. Kb. két hónapig folyton sírtam, hogy hogy tudtuk így elcseszni azt a nagy szerelmet, ennek a házasságnak minden esélye meg lett volna az örökkévalóságra, de nem tudtunk élni vele...igazán tisztelni, becsülni egymást. Félrelép, félrelépek, félrelép...hova vezet ez...ide. Szerintem. Ő képtelen elfogadni, azt mondja, nem vagyok normális, ez nem normális hozzáállás, takarodjak pszichológushoz, vagy a templomba, vagy apám sírjához, hogy megtanuljam, hogyan kell megbocsátani. bennem pedig minden tiltakozik. Nem akarok úgy csinálni még 30 évig, mintha minden rendben lenne. Ezt csináltam eddig, és ez lett a vége. azt mondta, nem voltak felállítva a szabályok...mi???? nem is értem. Úgy gondolom, hozzá volt szokva, hogy mindent benyelek, nem tudja hova tenni, hogy most nem, most vége van. Tényleg én nem vagyok normális? Ha arra gondolok, hogy nekem valaki azt mondja, ennek így kell lennie, úgy érzem, szétpukkadok, megfulladok. Én nem akarom. Lehet ilyet kimondani ennyi idő után, hogy nem akarom? Szerinte nehogy már egyedül eldöntsem, hogy nincs tovább, a házasság kétoldalú szerződés. szerintem van rendkívüli felmondás. Nem csak miatta. Én is sokat hibáztam, csak itt tetőzött. Én nem akarok elemezni, hogy ki hány százalékban hibázott, nem érdekel. Azt mondja, kinyír a gyerekekkel együtt, vagy saját magát, és akkor éljek ezzel a tudattal...tudom, hogy nem teszi meg, bár elég agresszív. Én csak azt szeretném tudni, tényleg nem vagyok normális? Mert naponta ezt kapom....el kell fogadni, ő helyre akarja tenni, helyre KELLL tenni. Kérem, válaszoljon! Köszönöm szépen! Kedves Levélíró!
Egy kutyát arra kondicionálok, ha azt mondom, ülsz, leüljön. És leül. 24 évig. Távolítom. Egy pórázon. Ő meg szépen távolodik. Nem zavar és legalább azt csinálja, hogy távolodik. Mert mi lenne, ha itt ugrálna... Úgy ugrál, hogy össze-vissza. Nem szép (rendben). Fene a fejét, hát nem komolyan vette? És csak most az egyszer. Ki hitte volna? Jól eltávolodott! Na, akkor most szépen leveszem a pórázt, távolodgasson csak ezentúl magától. Az meg csak ugat. Ha nincs póráz, nem távolodik. Nem ez volt a játék, meg a szabály, hogy kell ezt csinálni? Kinyírni. Most mi legyen? Hopp, éppen arra jön valaki, simogatja és magával viszi. Nahát, ellopták a kutyámat! Mit fogok most csinálni? Elvoltunk 24 évig. Itt van még ez a kutyatartási szerződés. Mondjon már fel valaki!
Csak egy egyszerű story. Nem így volt, persze. De lehetett volna még így se.
Mit szeretne? Semmiféle szerződést felmondani? A nemlétezőhöz benyújtani? Múzeumot építeni az összegyűlt értékekből a Mezítlábas Park közelébe? Mozit nyitni az isteneknek és vetíteni egy izgi filmet az egészről? Nem rossz. Kéne egy terv. Utána már könnyű lesz. Egyébként a tervezgetést is lehet(ne) élvezni. Még hogy az Olümposzra plázát építeni?! Miért is ne? Kezdjen már bele! Ön azt mondja: -Ki látott már ilyet? Én meg kérdezem: -Milyet? És Ön mesélje csak el jó részletesen!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF), Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, http://www.drkollarcoaching.hu