"Nagyon népszerű írásaink" sorozat cikkei:

1. Irodalmi alkotásokból is tanulhatsz életstratégiát
2. "Örömmérő", avagy a humántanácsadás eredményességi tesztje
3. Tananyag az Élet Iskolájában
4. Coaching és mediáció: híd a generációk között
5. Coachok és mediátorok a Harcosok klubjában
6. Hiányzik a design-szemlélet a hazai humántanácsadói szakmából
7. Hogyan legyünk "világbajnokok"?
8. Melyik coachnál van a bölcsek köve?
9. A hetedik napon "pihenhetsz"
10. Le vagyunk maradva a mediációs kultúra terén
11. Karácsonyi önismeret
12. Karácsonyi jótanács: eszköz legyek vagy műalkotás?
13. Kell-e nekünk humántanácsadó: coach vagy mediátor?
14. Büntető és hatósági ügyekben is alkalmazható a mediáció

Karácsonyi jótanács: eszköz legyek vagy műalkotás?

(eredeti cím: A mediátor karácsony ajándéka: a "gyenge ontológia", megjelent: 2011.12. 22)

Kapcsolódó beszélgetésünk: Kell-e nekünk önismeret?

A humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM szakmai közösségének új cikkében arra keressük a választ, miért van szükség a segítő tevékenységre, vitában mediátorra és elakadásokban coachra. Mivel tud többet egy mediátor vagy egy coach, mint mi magunk saját magunkról és a lehetőségeinkről. Mit ajánl az ünnepekre a tanácsadó.

A humántanácsadás a válság jellegétől függően jelenthet fejlesztő tevékenységet (pl. vezetői kompetenciák fejlesztése, életvezetési tanácsadás, karriertervezés, stb.), konfliktuskezelést, vitarendezést, egyezségközvetítést, permegelőzést, vagy peren kívüli egyezségkötést. Számunkra, cselekvésközpontú (ontológiai) coachoknak és mediátoroknak jóval többet fejez ki mindezeknél: a vonzó víziók kialakításának művészetét. A látomások nemcsak a romboló válsághangulat lecseréléséhez erőt adó jövőképek, célok, tervek megfogalmazásához és megvalósításához kellenek. Ha hiányzik a mediátor mediációra "csábító ajánlata", a mediáció folyamata igen könnyen megakad, sőt meghiúsul, rosszabb esetben el sem kezdődik.

Honnan tudom, hogy szükségem van humántanácsadóra, coachra vagy mediátorra? /Dr. Kollárné Déri Kriszti, senior-fokozatú coach és mediátor-kiképző tréner, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A hétköznapi ember számára (kizárólag józan észre alapozó mindennapi gondolkodásban) a tudomány, a művészet és a valóság észlelésének legtöbb verziója eltér attól az ismerős, otthonos világtól, amelyet a tudománynak, a művészetnek, illetve saját túlélési gyakorlatainak törmelékeiből tákolt össze. Gyakran ezt a tákolmányt nevezik valóságnak, és aki ebben a realitásban otthonosan mozog, azt két lábbal a földön álló, gyakorlati embernek. Az ilyen hevenyészetten összedobált világmagyarázat nem más, mint maga a nagybetűs Bullshit. Vagyis az "utca embere" nagyon is ingoványos talajon jár, amikor határozott léptekkel, vagy gázpedálra nőtt lábbal halad (hiper)racionálisnak tűnő, huszonegyedik századi céljai felé.

A művészet a fikció birodalma, a tudomány pedig a mérhető valóság megismerésének eszköze. A fikció- és a valóság-törmelékek világa pusztán bullshit-realitás. Szükségképpen gyakori elakadásokhoz, emiatt kudarcra, tévútra, értelmetlen bolyongáshoz vezet.

A tanácsadó, coach vagy mediátor azért kell, mert ő különbséget tud tenni az elakadásban lévő, esetleg vitában őrlődő személy(ek) szubjektív érzékelése, véleménye és az objektív valóság között. /Dr. Kollár József, senior-fokozatú coach és mediátor-kiképző tanár, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

Arra a kérdésre, hogy egy kitalált és egy valóságos történet között mi a különbség, a széles körben elfogadott válasz az, hogy a fikcionális történet elbeszélője képzeletbeli szereplőkkel, helyekkel, eseményekkel dolgozik. A fikcióban létrehívott személyeket, helyzeteket, eseményeket átfogó vízió, más néven világleírás (ontológia) fogja keretbe. Shakespeare Hamlet című darabjának olvasása alapján igaz módon állíthatjuk Opheliáról, hogy szerelmes volt Hamletbe, és szenvedett miatta, miközben világosan tudjuk, hogy ilyen ember a valóságban nem létezik.

Vagyis Ophelia nem valóságos személy, nem lehet találkozni vele, megvigasztalni, megmenteni, elcsábítani Hamlettől stb. Ellenben Ophelia fikcionálisan létezik, pontosan úgy, ahogy Shakespeare megírta. Az "Ophelia" név egyetlen valóságos személyt sem jelöl szó szerint, viszont metaforikusan minden reménytelen szerelmesre illik, aki majdnem vagy igazából belehalt bánatába. Ophelia, szemben a változó valóságos személyekkel, örökre olyan marad, amilyen a Hamlet című darabban volt. Ahányszor elolvassák, mindig pontosan azonos szereplőkkel, helyekkel és eseményekkel szembesülnek az éppeni befogadók. A különféle lehetséges értelmezések ellenére a megértés, felfogás szintjén mindig azonos marad önmagával, vagyis nem változik.

Az "utca emberének" törmelékekből létrehozott valóságával szembe áll a tudomány által megragadott realitás, ami gyakran illúzióromboló, ezért belátjuk, sok esetben nem túl népszerű. (Ezért virágoznak a népies lélekgyógymódok, a homályos megoldásokat kínáló, vagy éppen a nagy igazságokat bemondó, önjelölt gyógyítók piaca.)

"Szerencsére" száraz és bonyolult ahhoz, hogy veszélyeztesse a bullshit-valóságot. Nem köti le úgy a figyelmet, mint az egyszerű és nagyszerű válaszok olcsó, de mutatós termék-kavalkádja.
A bullshit-realitással szemben álló valóság nem más, mint az, amit az összes szakértő tudása alkot, képvisel, reprezentál. A tudomány és a fikció (pl. egy szöveg, szövegrész, film, filmrészlet, videoklip) is egy objektív valóság. Ennek segítségével ki tudunk lépni a saját szubjektivitásunkból.

Egészen könnyen belátható tehát, hogy a személyközi kapcsolatokban jelentkező válságok megoldásában is a tudomány és a megkonstruált fikció objektivitását kínáló szakemberre van szükség, azaz mediátorra.

Én miért nem lehetek a saját ügyemben, saját magam számára alkalmas coach vagy mediátor? /Kirnbauer Andrea, life coach és mediátor, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A különféle pszichológiai iskolák szakértői arra kivétel nélkül rájöttek, az utca emberének arra a kérdésére, hogy "Ki vagyok én?" nem adható olyan kendőzetlen és egzakt válasz, mint arra, hogy mi a vörösbegy. Miért nem? Azért mert a kérdést feltevő Én a mai felfogás szerint inkább tekinthető a tudattalan rendszer szóvivőjének, mint irányítójának. Vagyis érdeklődése nem őszinte: egyáltalán nem vágyik arra, hogy "ábrándjai felhőit" vagyis bullshit-realitását szétlőjék a tudomány rakétáival.
Nézzünk egy konkrét példát! Sokan közülünk nem tudják megkülönböztetni a szilfát a bükktől, vagy az aluminiumot a molibdéntől. Ha számunkra fontos a különbségtétel, akkor nincs más lehetőség, mint szakemberhez fordulni. Az "utca embere" egyetlen jó ismérvvel sem rendelkezik a madarak megkülönbözetését illetően, míg egy madárszakértő számára megalázón könnyű feladat megkülönböztetni a vörösbegyet a bölömbikától. A szakértő számára mást jelent a "vörösbegy" szó, mint számunkra, akik csak azt tudjuk róla, hogy madár és vélhetően vörös a begye. A szakértők tehát máshogy használják ezt a szót. A szakértők szakértői szóhasználatuk révén ragadják meg a valóságot.

Én vagyok a legjobb szakértője az életemnek! Hogyan segíthetne nekem egy idegen? /Izingné Lois Márta családi mediátor, life coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A bullshit-realitás sajátossága ugyanis az, hogy minden információt magába szív, és (akár egy fekete lyuk a fényt) nem engedi ki magából. Válsághelyzetben sokszor nem látunk tovább az orrunknál. Könnyen előadódhat az is, hogy egyébként mediátor végzettségű személy is mediátor közvetítésére szorul magánemberként. Ha a focibíró beáll játszani, többé nem rendelkezik ugyanazokkal a kompetenciákkal (adottságokkal), amikkel korábban: elveszítette a felhatalmazását a bíráskodásra, nem látja már be a pályát, stb. Nem szégyen tanácsot és útmutatót kérni, sőt! Ez az önmagát kontrolláló, kontrollálni tudó, felnőtt ember magatartása.

A bullshit-valóság egyébként nem szükségképpen működésképtelen, akkor van a baj, amikor különféle okokból változtatni kell rajta. Szakmai ismeretek, tudás nélkül légüres térben mozgunk, szakszerű munka helyett olcsó fusival kell megelégednünk.

Mit nyerek, ha segít nekem egy coach vagy mediátor? /Menkó Mariann mediátor végzettséggel is rendlekező coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

Egy valóban jól képzett mediátor a nyűgös problémamegoldásból az élet "szent" terébe repít egy "szent" időre.
Nagyon sok embernek a fentiekhez hasonlóan "szent" szó hallatán is borsózni kezd a háta. A "szentfazék, "szenteskedik" kifejezések jól példázzák azt, hogy korunk embere hogyan viszonyul azokhoz a szavakhoz, melyek számára egy elavult, idegen, a racionális viselkedéshez nehezen vagy egyáltalán nem illeszthető világból származnak. A papoktól megszabadulva bizonygatják, hogy velük minden rendben, csak kicsit idegesek, kicsi időnként elválnak, majd kicsit újra nősülnek és így tovább. A papoktól és pártitkároktól látszólag megszabadult kelet-európai kapitalizmus (pontosabban piacgazdaság) tudástermelő, életfogytig tanuló posztmodern hősei kamaszkoruk legszebb nyarát szeretnék évről-évre átélni, vagyis végleg megszabadulni a vallás- és a szocialista erkölcs utolsó maradványaitól is.

Semmi sem szent, minden mehet, ami hatékonyan segíti az érvényesülést, az előrejutást. Az ipari társadalom fokozatosan deszakralizálja a teret. Az élet homogén terében bármilyen irányba elindulhatunk, egyetlen érték van mindenütt: a siker. Mindenki frusztrált, aki nem menedzser, sportoló, bankár vagy popzenész, vagyis az ország. Szerencsére a fent leírtak karikatúraszerűen mutatják be a valóságot, a digitális kép azért ennél árnyaltabb.

Mindenki a "szentbe" vágyik. Ki így, ki úgy: néhányan Kiskegyedet olvasnak, mások ValóVilágot néznek, persze jócskán van, aki mindezek elől Prousthoz és egy mediátorhoz menekül.

Együttműködés vagy autonómia? Hogy előzzem meg és kezeljem a személyes konfliktusokat? /Dr. Kurucz Attila KKV-szakértő, gazdasági mediátor, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

Ha ténylegesen létezne profán (vagyis a vallásos vagy kvázi-vallásos élmények átélésre teljesen képtelen ember), akkor ebben a profán, hétköznapi, szürke térben és időben a szemlélő számára a tér valóban abszolút homogén lenne, mindenféle kitüntettet rész nélkül, nem találna benne centrumot, valamiféle szilárd pontot, amire építhetné az életét szimbolizáló házát.
A profán tér homogenitásában nem lehetne "valódi" életet élni. Valójában, ezzel a fajta a homogén "sikertérrel" szemben, életünk terei nem egyneműek, minőségileg eltérő jegyeket mutatnak. Igenis léteznek (létezzenek!) kitüntetett helyek, olyan térrészek amelyek "szentek". A családi ebédlőasztal körül, a hálószobában, a táskánk zsebeiben?

A középpont, a centrum, a "szent tér" létrehozása a teremtéshez hasonló cselekvés. Mindez nem csupán a vallásos emberekre jellemző, hanem mindannyiunkra. Vagyis bármennyire is idegenül hangzik a nem vallásos emberek profán élettereit is "szent" terek emelik ki a káoszból és teszik élhetővé. Nemcsak a vidéken élőkét, akik gyakran saját kezükkel építették fel lakóhelyüket, hanem a nagyvárosi polgárokét is, aki számára szintén fontos a lakásuk, melyek "szent" terekként funkcionálnak.

Az információs társadalom a "szent" és a profán szintézisének (kapcsolatának, együttélésének) új módjait keresi. Erre, vagyis a vita elmélyítése helyett a válság, azaz a miénktől eltérő szempontok kezelésére az ontológiai alapú mediáció a holonikus rendszerek elméletét ajánlja.

Hogy lássak túl a saját szempontjaimon és érdekeimen? /Bakos Andrea life és business coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A holon kifejezés egy összetett fogalom: holosz, az egész és on, a rész egységét fejezi ki. Az élő rendszerek többségére mint holonokra tekinthetünk.

"Az ember nem sziget-, az ember-holon, Janus arcú entitás, aki befelé önálló, egyedi egész, külső vonatkozásaiban pedig függő, alárendelt rész" (Koestler 2000.;79).

Az efféle rendszerekben a rész és egész világosan elkülöníthető egymástól, de nem abszolút értelemben. Az egész mindig egy nagyobb teljesség része, míg a rész egy kisebb egésze. A részt általában töredéknek tekintjük, az egészet pedig teljességnek. A holon terminus bevezetése révén Koestler azt üzeni, hogy a részek és egészek abszolút értelemben nem különíthetők el egymástól, köztes struktúrák: egy növekvő bonyolultságú rendszer egymásra épülő szintjei. A szisztéma alsóbb emeletéről nézve egészek, egy felsőbbről tekintve pedig részek. A holon a két arcú római istenre, Janusra hasonlít: a lefelé tekintő arc az autonóm főnöké, a felfelé néző pedig az alárendelt szolgáé.
Egy holon a rendszer alsóbb emeletéről nézve egészként, egy felsőbbről tekintve részként funkcionál.

A holonikus rendszerek, ahogyan a család, párkapcsolat, bármiféle közösség, így a munkahelyi szerveződések is) kizárólag az önérvényesítés és a kooperáció kényes egyensúlyát megtalálva működnek sikeresen.

Nagy kérdés, hogy a torzító szemüvegünkön keresztül képesek vagyunk-e a velünk kapcsolatban álló, de tőlünk független, önálló igényekkel és elvárásokkal bíró rendszereket feltérképezni és megérteni. A vita hevében, a konfliktus kellemetlen hangulatában ennek a hatalmas és lehetetlennek tűnő feladatnak ez ellátására rendszerint csak egy pártatlan, erre kiképzett szakember, mediátor alkalmas.

Mit üzen a holonikus rendszerszemlélet a mindennapokra? /Rónai Györgyi mediátor kiképzésben részesült life és business coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A holonok működését egyfelől rögzített szabályok, másfelől a külvilágtól kapott visszajelzések (feedback) irányítják. A visszacsatolásos irányítás csupán a rögzített szabályok közötti keretekben valósulhat meg. Arra szolgál, hogy az adott folyamat minden fázisáról informálja a rendszert: mikor kell nagyobb erőfeszítést kifejteni vagy éppen visszafogni a működés intenzitását, esetleg időlegesen teljesen leállni. A "környezet" kifejezést nagyon tág értelemben használjuk. Amikor például autót vezetek, akkor jobb lábam környezete a gázpedál, balé pedig a kuplung. A gázpedál ellenállása az úgynevezett taktilis feedback (visszajelzés), mely lehetővé teszi, hogy meghatározott sebességgel haladjak célom felé. A kuplung egy másik láthatatlan környezet, amely a sebességváltó működtetését teszi lehetővé.

A kezemben tartott kormánykerék az autó irányításának szervomechanizmusa. Szemem elé táruló látvány (mely a vezetés általános stratégiájának meghatározója) a lábam és kezem számára adott környezetnél jóval tágasabb. Személyként (mint hierarchikus rendszer) különféle környezetek hierachiájába ágyazottan, feedbackek hierarchiájában létezem. Ezen elképzelés azzal az előnnyel jár, hogy végtelen számú környezeti hierarchiát adhatunk meg. Emlékeink, jövőre irányuló terveink, döntéseink jó részét elképzelt környezetekből származó feedbackek (jelzések, válaszok) vezérlik. A valóságos és a képzeltbeli környezett közötti különbség csupán fokozati, attól függ, hogy a rendszer mely szintjén valósul meg a visszacsatolás.

A holonikus szemlélet azért kiválóan alkalmas a konfliktuskezelésre, mert egyszerre és egyidőben, de struktúráltan látja a segítséget kérő személyt és környezetét. A mediáció keretein belül nem létezik olyan megoldás, amelyet csak az egyik fél fogad el, így a garantálhatja mediátor a kialakult egyezség tartósságát.

Mit jelentenek a holonikus rendszerek a gyakorlatban, hogyan használjuk ezt a modellt a probléma-megoldásban? /Oláhné Fehér Anna, mediátor képesítéssel rendelekező mester coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

Egy szuper-holon több holon együtteseként alakul ki. A "szent" terek és "szent" idők tekinthetők egy szuper-holonnak, míg a porfán terek és profán idők egy másiknak. Amikor a holonok szuper-holonná egyesülnek, akkor új entitás jön létre: saját szabálykészlettel és stratégiával, önálló célokkal. Az információs társadalom lakói olyan összetett rendszerek (multi-holonok), amelyek abban a furcsa szituációban találhatják magukat, hogy két szuper-holon részeként akár egymásnak ellentmondó szabályoknak kell egyszerre alávetniük magukat (pl. hogyan feleljek meg a munkahelyem elvárásainak és szakítsak egyidejűleg több időt a családomra, vagy: hogyan legyek jó apja a gyerekeimnek az elvált családom vonatkozásában és milyen módon álljak helyt az új családomban?).

Minden esetben arra törekszünk, hogy beazonosítsuk, a vitában őrlődő személy(ek) milyen holonikus rendszerek tagjai, mi jellemzi ezeket a holonokat egyenként (milyen szabályok mentén működtetik, milyen előfeltételezések formálják a benne folyó életet, milyen további részek, alrendszerek alkotják, azaz kik a tagjai). Azt is vizsgáljuk, hogy a személy a holonikus rendszerének elvárásai szerint viselkedik-e, vagy sem.

Előfordulhat az is, hogy valaki kiválóan teljesít az élete egy-egy területén (munka, család, tanulmányok, sport, szabadidő), de a már jól bevált viselkedését megpróbálja a többi holonikus alrendszerében is erőltetni. Nem veszi észre, hogy az új életterületei más viselkedést igényelnének. Esetleg hiányos a viselkedési repertoárja, így mintákat kell mutatnunk számára.
Mediáció a tanítva tanulás művészete.

Ad-e tanácsot a coach vagy mediátor? /Csere István mediátor képzettséggel rendelkező coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek/

Konkrét tanácsot soha. Utakat jelöl ki, ami jóval több egy lehetetlennek tűnő megoldás erőltetésén. "Úgy érzem magam, mintha eltévedtem volna és valakitől megérdeklődném a hazafelé vezető utat. Azt mondja, majd ő elvezet, és elindul velem egy szép, sima úton. Egyszerre csak véget ér az út. S ekkor így szól: "Most már nem kell egyebet tenned, csak megtalálnod az innen haza vezető utat". (Ludwig Wittgenstein)
Megmutatjuk azt is, hogy azok a személyek, akikkel kooperálni szeretne, milyen tulajdonsággal bíró holonok. Mik a különbségek és mik az erősségek az övével szemben. Hogyan használhatja fel az eltérő struktúrák adottságait a saját boldogulására, hiányos, vagy hiányzó kompetenciáinak (készségeinek, képességeinek, tudásának) kiegészítésére.

Az eredményes együttműködés érdekében miképpen célszerű ajánlatot megfogalmazni ahhoz, hogy a másik fél észrevegye, meghallja és el is fogadja azokat, más szóval, hogyan kell "ontológiába csomagolni" a kéréseket és a felajánlásokat.

A coaching illetve a mediáció nevű holon működése /Simó Tibor mester mediátor, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A mediáció idejére összeálló emberek is holonikus rendszert alkotnak. Tagjai a mediáló felek és a mediátorok. Mint minden rendszer, ez is csak akkor lehet sikeres, ha szabályokat alkotunk a működésére. Sose kérjünk ezért tanácsot kívülállóktól (barát, szomszéd néni, naiv szakértő). A holonon kívüliek ugyanis az élet nevű társasjátékot figyelő olyan személyek, akik nem szállnak be, de beleszólnak a játékba. Felelősségük nincs, a játék örömét nem érzékelik, saját szempontjaik vezérlik a döntéseiket.
A mediáció megkezdése előtt mindig alaposan tájékozódjunk a "házirend", azaz a folyamat szabályait illetően. Győződjünk meg arról, hogy a mediátor intellektuálisan is felkészült, széles asszociációs bázissal rendelkező, a mi segítésünkre méltó és alkalmas személy, aki képes hatékonyan beavatkozni a legkülönfélébb játszmáinkba.

"Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belôlem, amit az Úr is megkövetelt a hívôktôl. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerôsödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát." (Borges: Paracelsus rózsája)

Ha a partnerünk nem köteleződött el a mediáció mellett, akkor is keressünk fel mediátort, mert bár el se tudjuk képzelni, de képes arra, hogy mint Paracelsus az elhamvadt rózsáját, a kooperációra való hajlandóságot felélessze.

Mi vagyok most: eszköz vagy műalkotás? /Koller Attila KKV-szakértő, gazdasági mediátor, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

A minden társas kapcsolat, közösség akkor válik sikeresen működő szuper-holonná, ha képes a "szent" és a profán szuper-holon kényes egyensúlyának fenntartására. Hogy működik ez a gyakorlatban? A legkülönfélébb szervezeti egységekben élők, dolgozók a "szent" időben és a "szent" térben úgy tekintenek a közösségükre, mint műalkotásra. A profán térben és időben pedig, mint eszközre, azaz ebben az esetben az autonóm holonok (részek) racionális együttműködésére helyeződik a hangsúly. Ez két eltérő holon, azaz szabályrendszer eltérő stratégiákat, és feedback-keket (visszajelzéseket) követel a résztvevőktől.

A közösségek rendszerint azért bomlanak fel, mert az egyik szuper- holon szabályrendszeréhez illeszkedő stratégiákat átviszik a másikéba, és nem tudják, hogy hol és mikor követik egyik vagy másik szabályt. Az átszellemültséghez más stratégiák illeszkednek, mint a hűvös távolságtartást követelő kvázi-kereskedelmi tranzakciókhoz. Másképp viselkedünk egy vállalati rendezvényen, mint munkaidőben, vagy amikor informális kapcsolatokat ápolunk a munkatársainkkal. A mediáció a viselkedési stratégiák alkotásának művészete.

Mi szeretnék lenni: eszköz vagy műalkotás? /van der Meer Gabriella magánéleti mediátor végzettséggel rendelkező life és business coach, alapító tagja a humántanácsadók nemzetközi egyesületének, az IACM-nek /

Ha kellemetlenül érezzük magunkat a társas viszonyainkban, tegyük fel önmagunknak a kérdést: Mi vagyok most: eszköz vagy műalkotás? Mi szeretnék lenni: eszköz vagy műalkotás? Úgy viselkedem, hogy eszköz/műalkotás lehessek a környezetem szemében?

Nem tudunk örökké műalkotásokként funkcionálni ("szent" térben is időben tartózkodni: nem tarthat örökké a szülinapi partynk sem a munkahelyünkön), de jól jegyezzük meg: a "szent" idő és "szent" tér a profán nélkül "vak", a profán idő és profán tér a "szent" nélkül "üres".

Szerkesztette:
Abaházy Noémi, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, az International Association of Coaching and Mediation Referenciaiskolája