Dr. Kollár József
A kibernomádok, Neo és Orbán Viktor

A Rendszerváltó Generáció: kitörés a szocializmus Mátrixából

A rendszerváltás a "Vesztesek és Győztesek Generációja" (1939-1960), valamint a "Rendszerváltó X Generáció" (1961-1980) közös projektje volt. A két generáció alapélménye sajátos módon, Nagy Imre kivégzéséhez és újratemetéséhez (az 1956 utáni konszolidációhoz és a rendszerváltáshoz) kapcsolódik.A Rendszerváltó Generáció számára a Szocializmus Mátrixából való kitörés szimbolikus kezdete Nagy Imre újratemetése, pontosabban Orbán Viktor beszéde volt. A generáció úgy identifikálja önmagát, mint akiktől 1956-os forradalom elvette a normális élet lehetőségét. "Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik." Vagyis bármely vezetőnek, aki felvállalja a jövő létrehívását "a halottak élén" kell bizonyítania. Ennek a generációnak tehát központi élménye a rendszerváltás volt. Szent, teremtő ünnepe pedig Nagy Imre és társai újratemetése, egy halott generáció feltámasztása. A generáció központi szimbóluma a magyar narancs, mely ironikus reflexió a Tanú című filmre: "Kicsit savanyú, kicsit sárga... de a mienk". A Tanú című film a „Vesztesek és Győztesek Generációjának” kulcsdarabja, a kreatív rombolás művészete. Magyar specifikum, hogy ennek a filmnek a virtuális terében találkozik össze a két generáció. A Vesztesek és Győztesek Generációja a Nagy Imre újratemetése során fiatal vagy középkorú volt, az határozta meg jövőbeli sorsát, hogy mit tudott kezdeni a Szocializmus Mátrixának örökségével, azaz képes volt-e Anderson elvtársból Mr. Andersonná válni. A Fidesz mint Rendszerváltó Generáció számára a fő kihívást az jelentette, hogy miként tudnak egyszerre Mr. Andersonként és Neóként, azaz a dühöngő ifjakból háziasított homo politicusként, és a status quot lerombolni képes kvázi-hackerként egyszerre helytállni. A közös új szerep, melyet a középgeneráció győztesei és a Rendszerváltó Generáció tagjai játszottak, nem más, mint az információs társadalom szellemében adott új válasz a Tanú című filmben (és persze a mindennapokban) feltett kérdésekre, kitörési kísérlet a Szocializmus Mátrixból.

Mr. Andersonok és Neók kora

A rendszerváltás óta a Fidesz szívós munkával fokozatosan alakította ki a maga politikai know-how-ját, amely részben a kádárizmus dialektikus materialista beszédmódjától való megszabadulásban öltött testet. A know-how jellegzetesen amerikai kifejezés, amelyet magyarra a „tudni hogyan”-ként fordíthatunk szó szerint, de jelentését plasztikusabban visszaadja a „fortély” szó. A Fidesz speciális know-how-ja révén a politikai ellenfeleinél jobban tudott megfelelni annak a kihívásnak, hogy egyszerre legyen a Mr. Andersonok és a Neók pártja, vagyis általában képes volt a szent és a profán, a rend és a kaland határán egyensúlyozni. Láthatóan belátták, hogy a homogén sikertérrel szemben életünk (politikai) terei nem egyneműek, léteznek kitüntetett helyek, olyan térrészek, amelyek (nem feltélenül vallásos értelemben, hanem számunkra, akik megéljük) szentek. A Fidesz politikájának lényegi eleme annak megértése, hogy a szent keretezi a profánt. Láthatóan keveset beszélnek makroökonómiai összefüggésekről, annál többet a felemelkedésért folytatott „küzdelemről”, azt ezt megakadályozó valódi vagy fiktív ellenségekkel folytatott „harcról”. Orbán Viktor a magyar kollektív tudattalból előhívható kuruc (Neo) és labanc (Mr. Anderson) mintázatokat váltakoztatva egyszerre lázadó és rendpárti. Erre a paradox technikára politikai ellenfelei jelenleg képtelenek. Vagy totálisan elszakadnak a realitástól (pl. Jobbik), vagy kiábrándítóan profán válaszokat adnak a problémákra (pl. MSZP).

Támadás a harmadik nem-nemzedékkel szemben

A „World Wide Web”, ha tetszik az internet, a kibernomádok élettere, ahol szabadon vágtázhatnak az „újközépkori” virtuális térben. Antropológiai szempontból „Homo Internetienzisz Mobilis”-ként írhatók le, kortól és nemtől, valamint politikai hovatartozástól függetlenül. Bárkire „Homo Internetienzisz Mobilis”-ként tekinthetünk, aki valamilyen módon részesül a számítógépes világhálón fénysebességgel áramló tudásból: vagyis előállítja, továbbítja vagy felhasználja. Az információhoz való jutás joga stratégiai kérdés. Egyre szélesebbre nyílik a társadalmi olló: vannak olyan fiatalkorúak, akiknek alanyi jogon jár az információ (családi háttér, idegen nyelvek elsajátításának lehetősége), mások viszont, bármennyire szeretnék, nem részesülhetnek az információs társadalom áldásaiból. A világháló nyitott, folytonosan változó tanulási környezetté vált minden központi direktívától mentesen. Ebben az állandóan alakuló virtuális tájban együtt vágtat szülő és gyerek a digitális látóhatár vagy tudáshorizont felé.Attali szerint az emberek eredendően nomádok, és a 21. században visszatérnek a gyökereikhez. Dzsingisz Kán mongoljai nevéhez nem fűzödött technológiai áttörés, nem alapítottak új világvallást, nem írtak világhírű drámákat, nem alkottak maradandót a mezőgazdaságban. Mesterembereik nem voltak a kor divatdiktátorai, manufaktúráikban nem készültek porcelán-edények, nem építettek hatalmas épületeket. Miközben keresztül-kasul nyargaltak a világban, és lerombolták a mások által épített várakat, városokat, összekapcsolták a különféle kultúrákat. Rengeteg folyón és hídon keltek át, hogy közvetítsenek a folyók által egymástól elválasztott speciális életformák között, vagyis globalizálják őket. A mongolok nem csupán az árukereskedelem számára “globalizálták” a világot, hanem a gondolatok és a tudás áramlása számára is. A kibernomádok a középkori nomádok 21. századi leszármazottai, “áramló közösséget” alkotnak. Az “áramlás” a mobilitást pereferáló éltestílus, legyen szó munkáról vagy szórakozásról. A mobilitás a kultúrák közötti utazás. A neonomádok élvezik a különféle gondolatrendszerek, virtuális tájak, életformák, érzelmek, létállapotok közötti vándorlást.  A virtuális, tehát valódi sztyeppék meghódítását. Nem szeretik, ha nyereg alatt puhítják őket, ha a folyókat természetes határoknak tekintik, ha a hidakat eltorlaszolják, ha a gázlókon feltartóztatják őket, ha a várkapukat és a városokot bezárják előttük. A neonomádok áramlása a változás-ban-való-élés változatlan akarása. A változás pedig nem más, mint utazás különféle kultúrák és normák között.

Orbán Viktor és a kibernomádok randevúja

Amikor Orbán Viktornak eszébe jutott, hogy megadóztatja az internet népét, akkor nem csupán profán módon avatkozott be a neonomád „Homo Internetienziszek” mindennapjaiba, hanem szimbolikusan is betört a „Szabad Netköztársaságba”, miáltal saját neóságát is zárójelbe tette. Orbán mint Mr. Anderson azonban eddig nem vonta, talán nem vonhatta vissza az internetadót. Viszont tudnia kell, hogy a 26-ai tüntésen zömében nem „liberálbolsik”, „baloldli pufajkások”, hanem okos, eltökélt és szabad „kibernomádok” tündököltek az utcákon! Természetesen ilyen nagy tömegben olyan „lemerülőben lévő elemek” is szerepet vállaltak magukra, akik azt se tudták, hol vannak és miért. Orbán Viktornak meg kellene értenie, hogy most több forog kockán, mint Mr. Anderson tekintélye!

Itt Orbán Neónak nagyvonalú gesztussal le kellene mondania az internetnek mint „a szabadság kis köreinek” a megadóztatásától, hogy a kíbertér népével együtt végre kitörhessen a „szocialista realizmus” egyneműsítő, karaktergyilkos Mátrixából!

Bp. 2014-10-27