Dr. Kollár József:
Kundera úgy véli, hogy a lét elviselhetetlen könnyűségével szemben “a lét határozott igenlésének esztétika eszményképe” a szar tagadása, amit azonosít a giccsel. “(...) a giccs a szar abszolút tagadása, a szó szoros és átvitt (figuratív) értelmében: a giccs kizárja látószögéből mindazt, ami az emberi létben esszenciálisan elfogadhatatlan” (Kundera, 1992, 319-320).

Más helyütt a bullshithez hasonlóan definiálja. Hermann Broch nyomán azt állítja, hogy a giccs nem csupán ízléstelen művészet, hanem emberi “minőség”, ugyanis létezik az úgynevezett giccsember (Kitschmensch), aki azért vágyik a giccses magyarázatok után, hogy elmeneküljön a “lét elviselhetetlen könnyűsége” elől. Ennek egy lehetséges módja számára az, “hogy a megszépítő hazugság tükrében nézegesse magát, és meghatott elégedettséggel rá is ismerjen magára” (Kundera, 2000,135).

A giccsember tehát bullshitet használ arra, hogy nem kelljen tudomásul vennie a szar elkerülhetetlen jelenlétét. A giccsgyártásnak és bullshitelésnek tehát van egy közös metszete: amikor a bullshit-artist, azaz a giccstermelő a bikaszarral próbálja eltakarni a lét kakiját. Az én olvasatomban a giccses magyarázatok loveliestek (nagyon vonzóak), de legkevésbé sem likeliestek (valószínűek). Hasonlóak az összeesküvés elméletek különféle verzióihoz, csak azok azzal próbálják semmibe venni a szart, hogy másokra kenik, a giccses megoldásokat kedvelők pedig nem vesznek róla tudomást.

Kapcsolódó bejegyzés: Illusztráció: A szar metafizikája

Kriszti hozzászólása:

A bejegyzés kapcsán elgondolkodtam azon, kinek van joga tanítani. Milyen körülmények között, milyen odaillő (viselkedés)mintázatokkal "jön be" a tanítás. Mitől vonzó egy iskola (értsd: bármilyen személy vagy szervezet, aki el akarja adni magát másoknak), mitől szeretjük és hagyjuk, hogy tanítson.

Nekem személy szerint az a legutálatosabb, ha valaki játssza a tanárt, mert kirakatban érzi magát vagy mert tényszerűen kirakatban van (mások látják, meglátják, hagy lássák). Ez a kirakatember giccse. De, hogy ez a bejegyzés ne rólam szóljon... ;)

Az Élet Iskolájában számtalan, egymást és magunkat tanító és kiképző módszer, iskola és keret létezik, amiben elválhat, mi a giccs, ki az öncsaló (aki a saját szarát rágja. Csak nehogy megmérgezze magát -étel?mérgezés- és a környezetét is elfertőzze és megbetegítse, khm :)

A lenti olvasatban a "tanár" és az "iskola": bárki, aki okosabbnak érzi magát a környezetében élőknél és ezt nem felejti közölni, de legalábbis éreztetni velük. Párkapcsolatban, munkahelyen mindig vannak önjelölt vagy jó esetben tényleges kompetenciával bíró "tanárok", tanítók, akiktől tanulhatunk. Kérdés csak az, mi a valódi kompetenciája (valóban tud-e annyit, hogy azzal hasznunkra legyen) és milyen szerepet szán nekünk ebben a viszonyrendszerben.

1. Az Élet Iskolája mint bürokratikus iskolarendszer:

Ilyen például, amikor válásnál csalódottak vagyunk, kihasználtnak és vesztesnek érezzük magunkat, vagy szervezeti környezetben értelmezve a munkahelyről elbocsájtanak.

Dr. Bubó kinevezi magát "tanárnak" és osztja az észt. Ebben a helyzetben egy komoly veszély adódhat: a tanulók felnőnek (kinőnek az iskolapadból) és elballagnak. Dr. Bubó csalódott, mert tanuló nélkül marad (jó lesz a pótlásról időben gondoskodni) és könnyen úgy érzi, az ő hátán érte el a "hallgató" az életben a későbbi eredményeit. Esetleg azt is előírhatja (de kinek?), hogy a korábbi "tanuló" nem lehet "tanár", mert az az ő tudásának ellopása. Ez vezet értelmetlen perekhez, mert a "tanuló" sosem vállalta, hogy a; az Élet Iskolájában tanul örökké, b; hogy sosem hasznosítja az itt megszerzett tudást.

Következő kérdések adódhatnak:

• Ki itt a giccsember? Ki rengeti magát élethazugságban?
• Mi annak a következménye, ha éppen a "tanár" kapja a fenti, kitüntető címet?
• Ki tanítja a "tanárt" tovább, vagy ő sosem iratkozik be az Élet Iskolájába? Nincs továbbképzés, kredit és minőségbiztosítás?
• Mi van, ha a "tanárt" elhúzzák? (Persze, ki merné elhúzni a "tanárt"? A "tanár' könnyen kidumálja, hogy ő tulajdonképpen egészen kiválóan szerepelt, csak éppen mi, a megfigyelők nem látjuk, de ezt már Karinthy megírta.)
  

2. Az Élet Iskolája mint a piaci kapcsolatok kiterjesztése:

Ilyen szituáció áll elő, amikor elveszítjük valaki figyelmét és érdeklődését. Ne próbáljunk adminisztratív eszközökkel harcolni: ellenőrizni és korlátozgatni, számon kérni és igazoltatni. Arra kellene törekedni, hogy megújuljunk, megújítsuk a termékünket (termékfejlesztés, önmagunk fejlesztése, csomagolás áralakítása, a kínált szolgáltatásunk, önmagunk újrafogalmazása a piaci, párkapcsolati piaci igények figyelembe vételével).

• Vajon piaci alapokon eladható-e egy olyan "iskola", "tanár", közösség, tantárgy, bármi, ami nem bizonyít, vagyis a "megszépítő hazugság tükrében" nézegeti önnön magát, lényegében az "iskola" a giccs saját maga?
• Éppen a piac, a szolgáltatást igénybe vevők igényei alakítják az Élet Iskoláját. Nyilván nem mehet le a "tanár" "kutyába", mert mi van, ha a "tanulók" a giccset várják, igénylik, kívánják?
• Mi van, ha a "tanár" egy likeliest választ erőltet? Folyton meg akarja tanítani a Pitagorasz-tételt, de ez önmagában nem elég loveliest? Ha 0-24-ben akar tanítani (luxuskategóriás, egyszemélyes szemináriumok), de a hülye "tanulók" nem értik a nemes szándékot? Kéne valami loveliest történet. Netán egy látomás, amiért érdemes...

3.  Az Élet Iskolája mint a tanulóhálózat, hálózati társadalom:

Általában nagyon nehéz abban konszenzusra jutni, ki mondja meg, mi a kivezető módszer, út, útirány a válságban (életvezetési és karrierválság). Kinek a tanácsait, szempontjait fogadjuk el. Nem javaslom, hogy az érintettek, az elakadásban lévők tanítsák, tanítgassák egymást, mert az a focibíró, aki beáll focizni, már nem látja be úgy a pályát, nem oszthat piros lapot, nincs joga kiállítani és rendszabályozni. Nem beszélve arról, hogy maga is hibázik a játék hevében. Ha benne vagyunk a helyzetben, ne osszuk az észt.

Egy komoly gondot látok. Hát, hiába, ez van, ha kiiratkoznak az Élet Iskolájának egyetlen, általunk jól ismert verziójából (hagyományos iskolarendszer: Élet mint bürokratikus iskolarendszer, l. 1. modell). A gondolati mintákon nem uralkodik senki. Való igaz, hamar átcsaphat a filozófia filozofálgatásba, öncélú, tudományos okoskodásba, egyszemélyes szemináriumba, ahogyan a népi észosztás is giccsparádéba. Hiába van Kundera és bárki, a Facebookon ő is csak egy pici törpe lesz, elnyeli a hülyeség.

• Ki osztja az észt az észosztóknak?
• Ha nem kérte senki, hogy tanár legyen valaki a tanulóhálózatban (márpedig senki sem "tanár" vagy mindenki az), nem lesz-e maga a "tanár" egy giccsparádé?
• Mi van, ha éppen a "tanár" zár ki a látószögébe tartozó dolgokon ("hallgatói", akarom mondani, "tanulótársi" szempontokat, érdekeket, vágyakat és igényeket?) kívül mindent? Meglehet, hogy ő termeli a bikaszart éppen, amitől már mindenki hány a környezetében?
  
• Vajon, nem szánalmas Kunderát bedobni az operettvilágba?

4. Hogy ne legyünk giccsemberek? Bikaszart termelők és etetők? Jó megoldásnak tűnik (másik 2 modell mellett) az iskola mint a társadalom szervezőcentruma modell:

Nagyszerű, ha arra a következtetésre jutunk, hogy nem tudunk még mindent, ideje beiratkozni újra az Élet Iskolájába. Nem spórolunk önmagunkon, hanem egy valódi szakértőhöz (pl. coach) fordulunk és tőle tanulunk.
Olyan sok tanácsadó van, miért pont téged válasszalak?

Egy bökkenő van: sokan csalódtak a bürokratikus iskolarendszerben és ki nem állják az "iskolát". Nem is jó semmire a tudásmunkások előállítására (sajnos ez is egy ipari társadalomból jövő szóhasználat. Hiába, nem ugorhatjuk át az árnyékunkat.) semmiképpen nem tűnik alkalmas alternatívának.
Mi a modell megfelelő, alkalmas használatának kritériuma?

• Az "iskola" (párkapcsolati partner, munkavállaló, az, akinek fontos, hogy megszerezze és megtartsa a másik figyelmét, esetleg ennél is több kéne, a lojalitását) mondjon egyetlen loveliest történetet: kicsoda ő, minek keressük a vele való kapcsolatot?

És a kör bezárult.

Mindaddig, míg egy vonzó, loveliest történet nem sodor magával, kívülálló maradok. Mint tudjuk, egy kívülálló számára pedig bármi lehet hülyeség. És a "tanár" mondja: -Na, ez az egész egy jó nagy hülyeség!