Ez mind munka?
Déri Kriszti, folyton bővülő sorozata, nézz bele, itt az összes.

Nézd meg a többi tematikus blokkot is:
Ez mind szerelem?
Ez mind stresszkezelés?

Ez mind munka?
2. Vállalkozói munka (szolgáltatói munka :)

Pénz, pénz, pénz... és a rúter-stratégia (Forrás: Dr. Kollár József)

Képzeljünk el egy visszafelé lejátszott filmrészletet, melyben az információs társadalom tarajos hullámai a jövőből rázúdulnak a jelenbe csituló ipari korszak, valamint a mezőgazdasági társadalom szelíden ringató hullámaira, hogy azután elenyésszenek a távoli múltban! Ebben a fenséges posztmodern vízióban a hullámok hátán szörfölnek a jövőből a problémákra éhes válaszok, hogy az ide-oda cikázó kérdésekre vessék magukat, és azután jóllakottan eltűnjenek a múlt homályában. Olyan korszakban élünk, melyben „óriások harcolnak” egymással, a változás két áradata csap össze: az ipari és az információs társadalom toronymagas hullámai. A mezőgazdasági társadalom már régóta nem tud részt venni az óriások harcában. Közép-Kelet-Európa idejéből nézve ez a háború részben a jövőben játszódik, vagyis az Egyesült Államokban, ahol hatalmas méretű válságokat generál, melyek idővel ide is elérnek. Az egymáshoz csapódó hullámok határozzák meg személyes kapcsolatainkat, a családról alkotott elképzeléseinket, a munkához való viszonyunkat, erkölcsi értékeinket, gazdasági életünket. A két óriás harca elsősorban bennünk zajlik: egyszerre vagyunk az ipari és az információs társadalom polgárai. Az ipari társadalom toronymagas hullámai már a múltban hömpölyögnek, a jövőből egyre kisebb hullámai érkeznek a jelen felé. A mezőgazdasági társadalom összes nagy és közepes hulláma már a megszépíthető múltban ring, míg az információs társadalom legnagyobb hullámai még a jövőből áradnak felénk, szemben a múltban található kis hullámocskáival. A két áradatnak a látszat ellenére teljesen más a szerkezete. Az ipari társadalom radikálisan elválasztja egymástól a termelést és a fogyasztást. A piac olyan kapcsolótáblaként funkcionál, amely összeköti a termelőt a fogyasztóval, és lehetővé teszi az áruk szabad cseréjét. A piac irányítói szükségképpen kitüntetett helyzetben kerülnek, üzletszerű viselkedésük paradigmául szolgál, nem csupán a piaci mechanizmuson belül, de a személyes kapcsolatok viszonyrendszerében is. Az ipari társadalom embere kettős kötésben szenved, termelőként fegyelmezettnek, puritánnak, csapatjátékosnak, önmegtartóztatónak kell lennie, viszont fogyasztóként arra sarkallják, hogy fegyelmezetlenül szórja a pénz, azonnali kielégülésre törekedjen, legyen önző, ne törődjön a jövővel. Az ipari társadalom szabványosítja, a munkamegosztás révén specialistákká formálja az embereket. A problémamegoldás tehát részekre bontás, és algoritmizált összeszerelés. Az idő szinkronizálása révén hatékonyabbá válik a fogyasztók és a termelők közötti árucsere. Az órához igazított élet teljesen újfajta idő- és térélmény birtokába juttatja az ipari korszak lakóit. A hatékonyság mint végcél a korszakot arra indítja, hogy az emberek életét a gépek ritmusához igazítsák. A lineáris időfogalom elfogadásából adódóan „az időt kezdték úgy felfogni, mint egy országutat” melyen a múltból haladunk a jelenen át a jövő felé. Az ipari társadalom koncentrálja a munkát, a népességet, az energiaforrásokat, a pénzt. Mindent áthat a nagyság kultusza: a hatalmas méretű üzemekben a termelés maximalizálására törekednek. Egyebek mellett centralizálják a bankrendszert és a kormányzást. A korszak paradigmatikus figurája a menedzser mint mérnök, hiszen a világ javításra és fejlesztésre váró gépezetek sokaságából áll. Az információs társadalom fent bemutatott alapelvek mindegyikét támadja. Vagyis: de-standardizál, de-specializál, de-szinkronizál, de-koncentrál, de-maximalizál, de-centralizál. Az információs korszakban az „új gazdaság" és a hagyományos egyre jobban elszakad egymástól: az előbbiben nőnek, utóbbiban csökkenek a bérek. Ahhoz hogy sikeresek legyünk, azaz sok pénzt keressünk, meg kell tanulnunk az információs társadalom hullámain lovagolni. Sokféle kompetenciával „felszerelt”, a terepviszonyokhoz rugalmasan alkalmazkodó, ha kell, időlegesen gerilla-csoportokba szerveződő, intellektuális kommandósként célszerű meghatározni magunkat. Meg kell tanulnunk jól tájékozódni a globális hálózat dzsungelében. Fontos, hogy megértsük az adatok áramoltatásának logikáját, hogy a mi adataink gyorsabban jussanak el a reménybeli vevőkhöz, mint másoké. Önmagunkra kell alkalmaznunk a hálózat logikáját, valamennyi kapcsolatunkat célszerű internet-alapúvá tennünk. Honlapjaink decentralizált működési központjainkká válnak, a valóságban elfoglalt pozíciónkat az interneten megalapozott helyzetünk határozza meg, és nem fordítva.
Az útválasztó (rúter)-stratégia arra szolgál, hogy vevőink úgy találjanak számos választási lehetőséget honlapjainkon, hogy a választás szabadsága mellett érezzék, hogy ha eltévednének, mindig segítünk nekik. Fontos, hogy az igényeket de-standardizálhatóvá tegyük, azaz mindenki magához igazíthassa szolgáltatásinkat. Egyszerre kell azt érezniük vevőinknek, hogy standardizált terméket kapnak, ugyanakkor az állandó innováció eredményeként gyakorta valami olyan szolgáltatást nyújtunk, amit más nem.