Kedves Bernadett,
amikor szerelmesek vagyunk, a fellegekben járunk, hívjuk ezt konkrétan EXTREMISZTÁN-nak (extrém jó világ).
Ez most az Önöké: "nagyon jól elvagyunk egymással"

Ha megkopik a szerelem (a közös, nagy látomás), hirtelen feloszlik a rózsaszín köd, mindjárt élesebben látunk. Észrevesszük a társunk legkisebb hibáit, elviselhetetlennek tűnik az a helyzet, ami miatt nem is olyan régen még ábrándosan sóhajtoztunk. Üdvözlet KÖZÉPSZERISZTÁN-ban (középszerű, közepesen sz@r világ): "eltávolodtak egymástol sokat veszekednek"

És most megkérdezi tőlem: "Hogyan tudnám elérni azt hogy Velem maradjon?"
Lényegében azt a hatalmas és mindenkit foglalkoztató rejtélyt szeretné megoldatni velem, ami pont azért izgalmas, mert titokzatos, nagy kihívás, igazi extremisztáni tobzódás, ami a kettejük közös ügye.
És az a vicces, hogy erre a kérdésre már középszerisztáni, vagyis hétköznapi, egyszerűen megérthető, algoritmizált, pontokba szedhető, meglehetősen általános választ vár, hogy ne csak most, hanem máskor is használhassa (majd Tibinél és Ferinél is működjön), olyat mint egy szakácskönv receptje.
Nem gondolja, ha ezt elmondanám Önnek, a férfi felesége is kilesi és megcsinálja? Visszaszerzi a férjét? :)))

Nincs univerzális recept, ami egyidejűleg mindenkire alkalmazható. Még cipőből sincs ilyen, ami mindenki lábára jó, legfeljebb Müller Péter és társai kábítják Önt :)

Ha mégis üzennem kell, szívesen tanácsolok:
hozzon létre közös, nagy látomást.
Egy ideig működik a szex, aztán kell majd még valami. Olyasmi, mint tervek, hogy hogy lesz, meg ilyenek. De akkor már Középszerisztánban lesznek és vége is mindennek :)))

Szeretettel kívánok hosszú utat, nagy kalandokat Extremisztánban. Ne is törődjön azokkal, akik Középszerisztánban sínylődnek! Ne képzelje el a jövőbeli önmagát, az már a halál. Érezze jól magát.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina
www.drkollarcoaching.hu

Kedves Csilla,
nézze csak meg ezt a videót: www.youtube.com/watch?v=k8AkjWQ3P-M

Ön észrevette, mi készül a vásznon?
Önnek csak a végén mutatták meg a helyzetképet, ugye? És feje tetejére állt minden. Vagy éppen így kerültek helyére a dolgok? Számít ez már utólag?

A festő percekkel ezelőtt is tudta, mit visz fel arra a fekete alapra, sőt a rendezők és a producerek még annál is régebbről ismerték a trükköt. Mindenki úgy tett azonban, mintha. Mert a show-hoz ez kell. Így kerek a történet.

Annyira vagyunk meglepve, ahogy hajlandók voltunk alávetni magunkat a trükknek, elvarázsolni, kontrollt veszíteni. Most éppen úgy fáj Önnek, mint amennyire lehetőséget adott a csaló számára, hogy megtévessze Önt, miközben a maradék örömmorzsákat begyűjtögethette. Most akkor jobb lett volna, ha nem szeretkeznek Karácsonykor? Mit veszített vele?

Ha azonban Ön az áldozat, a csaló élvezi, mert bejött az átverés. Vesztest csinál saját magából? Még mindig asszisztál neki? És mi köze mindehhez a gyermeknek? Számára továbbra is az apja marad. Önnek viszont többé nem a szeretője. Ez bizony nem függ össze.

Ismeri a filmek végén a bakigyűjteményt? Képzelje el, milyen hibákat követett el, miközben megtáncoltatták Önt. Milyen vicces jelenetek adódnak így össze? Ne nyomja el, ne szégyelje a melléfogást. Vegye elő, nagyítsa fel, játsszon vele, nevettesse ki a csalót a nézőkkel.

Ismeri a kandi kamerás storykat? A végén senki sír, mert balek volt, mert egy pillanatra áldozat. Nevetnek és fellélegeznek. Vége. A végének márpedig nincs vége.

Beülhet persze újra és újra ugyanarra a filmre. Garantáltan nem élvezi majd a trükköket.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.drkollarcoaching.hu

Kedves Levélíró,

"Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín mint a halál. Nincs kiengesztelés. Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan."
Rejtő Jenő

Egyes filozófusok szerint nincs öncsalás. Márpedig tényszerűen mi lenne a racionális, ésszerű alapja ennek: "és én abban voltam hogy nincs köztük semmi"?
Ha valaki eljátszotta a bizalmunkat, miért bíznánk meg benne? Nyilván bízni akart benne. Bízni abban, hogy ezt a dolgot megússzák. Megússzák anélkül, hogy bármin változtatniuk kelljen. És talán most is a vak szerencsében bízik, hátha nem az anyósáékhoz megy a nővel. Mintha ez az egy uralhatatlan hely és helyzet okozná csak a bajt, mert enélkül nem lenne gond, mert enélkül még mindig meg lehetne menekülni.
Pedig, ahogy Rejtő üzeni Önnek: "befejezett kín mint a halál". Ez a kapcsolat meghalt. Ebben a formában végleg.

"én még szeretem ezek után is"
Na igen, ezt bizony elhiszem. A szerelem maga az irracionalitás, az uralhatatlan, a felkavaró, a magával ragadó. "Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.": és Ön mást szeret, azt az embert, aki maga is mást szeret. Nincs hát mit szemre hányni és megbocsájtani.

Bizonyos vallások szerint a halál így, vagy úgy, de csak egy újabb állomás. Egy átalakulás, egy változás. Most már csak azon kell elgondolkodniuk, tudnak-e érdemben változni, változtatni a kapcsolatukon, előbb persze saját magukon (egymástól függetlenül, mindenki saját magán), legalább olyan radikális és katartikus módon, mint amilyen változást maga a halál hoz.
Ha nem, a tűzből feltámadó főnixmadárként még mindig feltámadhatnak.

A főnix a monda szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt. A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait.

Önök is sokáig éltek már (együtt). Balzsamozzák be az emlékeket, szépek, szerethetők, aztán egy bátor ugrás... éppen mint Empedoklész.

Önök nem vesztesek. Minimum hősök. A szerelem áldozatai.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.drkollarcoaching.hu

Kedves Katus,
a rovartípusú kommunikáció hasonlít ahhoz, ahogy például a hangyák a legjobb génállománnyal rendelkező partnert kiválasztják: célszerűen, de mindenfajta öröm nélkül.

A hangyákkal szemben az emberek szenvedélyes választók. Örömet okoz számunkra egy-egy impozáns díszítmény, táncbravúr, nyelvi lelemény vagy humor. A választásból származó élmény komplex: keveredik benne az esztétikai tapasztalat, az újdonságra irányuló vágy, a csodálat, a másik nem iránti érdeklődés, a határok feszegetése.

Az élmények oksági szerepet játszanak döntéseinkben: vagyis azokat a dolgokat választjuk, amelyek örömteli élményekhez juttatnak minket. Minél nagyobb élvezetet ígér a lehetséges partner, szituáció, szolgáltatás, áru, esemény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy őt vagy azokat választjuk. A döntést az agyban található "általános örömmérő" mutatójának állása határozza meg.

A hangya-típusú döntés látszólag üzletszerű, semleges, haszonmaximalizáló, de erotikus távlatokat nélkülöző. Az "erotikus távlat" kifejezést nem szexuális értelemben, és nem csupán az emberi kapcsolatok vonatkozásában használjuk. "Az erotika a képzeletbeli dolgok birodalmába tartozik, mint az ünnep, a szerepjátszás és a rítus".

Az erotika határokat sért. "Éppen azzal, hogy valami rituális (…), valamelyik dimenziójával már súrolja (...) a törvényszegés határait".
Egyszerűsíti a tanulást. Olyan megerősítő mechanizmus, amely segít összemérni az a különféle kontextusokat, az eltérő minőségű célokat. Ha az evés jól esik, akkor megerősítő ok az élelemkereső stratégiához. Ha a szex jól esik, megerősíti a partnerválasztási stratégiát. Ha munka élvezetet okoz, akkor megerősíti azt a módot, ahogy dolgozunk és új távlatokat ad.

A mi felfogásunk szerint a személyes válságok főként abból származnak, hogy biológiai okok vagy kognitív torzítások miatt rosszul működik az örömmérőnk, illetve nem vagyunk képesek leolvasni a mutató állását, azaz kevés önismerettel bírunk.

A másik probléma a kivitelezésből származik: hiába tudjuk, hogy nekünk mi okoz örömet, ha nincsenek megfelelő algoritmusaink, heurisztikáink, átfogó stratégiáink arra, hogy az örömmérőnk utasításait kövessük, azaz boldogok legyünk.

A coaching és mediáció, illetve a coaching és mediáció oktatása során úgy viselkedünk közösen, Ön és mi, mint egy heurisztikákat (azaz az Ön vagy a partnere életfilozófiáját, viselkedési programjait, automatizmusait, szabályait és szokásait) felfedező program, melynek egyik beépített eleme (metaheurisztikája) folyamatosan analizálja, hogy mely heurisztikák vezetnek (a kívánt jövőt megteremtő) eredményes fogalomalkotáshoz, és melyek nem. Utóbbiakat közösen átalakítjuk, előbbieket továbbfejlesztjük.

Olyan "erotikus távlatokat nyitó" mikrovilágokat (boldogságtereket) hozunk létre, melyek világos inputtal és outputtal bírnak (konkrét válaszok születnek, kézzelfogható eredményeket kap), és jól átlátható, valamint uralható ún. "gyenge ontológiával" (rugalmas alkalmazkodóképességgel, jól használható szabályokkal, alkalmas viselkedési mintákkal, vonzó jővőképekkel) rendelkeznek.

A jövőből érkező "kócós válaszoknak" otthont adó gyenge ontológia lehetővé teszi, hogy megszabadítsuk Önt vagy partnerét (az önmaga számára is láthatatlanul) működő különféle bűntudat-generátoroktól, önvédelmi mechanizmusoktól, vagyis az örömmérő normális működését megakadályozó téves heurisztikáktól, kognitív torzításoktól.
A közösen létrehozott, vonzó ontológiák olyan segítő modellként szolgálnak majd az Ön számára, melyek lehetővé teszik az örömmérővel összhangban működő, minőségi élményvilág felépítését, belakását és kreatív továbbfejlesztését.

A közös és izgalmas látomások sajátos jellegüknél fogva megkopnak és egészen egyszerűen elillannak. Ezután marad az örömmérő nézegetése (önvád, a másik nyaggatása: ezt érzem..., nem úgy érzem...., nem hiszem...).
Az enyhén jelenhedonista attitűd (jól tudjam érezni magam a legkülönfélébb helyzetektől függetlenül) jórészt egy velünk született adottság. Aki nem rendelkezik vele (márpedig az optimizmusról szóló, megbízható felmérés szerint 58 országból 57. helyen végeztünk, ennyire lúzerként gondolunk önmagunkra, semmiféle életstratégiával és állóképességgel nem rendelkezünk), segítséget kell kérni: forduljon coachhoz. Mint ahogyan nem önmaga építi fel a házát, amiben lakik, nem műti meg saját magát, ha beteg, az öncoaching is tanulandó, mi vagyunk a "lélek mérnökei".

Az örömmérő beállítására szánt közösen eltöltött kreatív idő felejthetetlen élménnyé válik.
Később, ha már a krízis megszelídült és esetleg új viharok jönnek, gyakran fogja használni az együtt megtalált vagy kifejlesztett kompetenciákat, amelyekkel mindhalálig kreatívan rombolhatja az örömmérővel összhangban történő választás ontológiáit.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskola tanára
www.drkollarcoaching.hu

Kedves Judit,
a részletek fontosak-e? (Ami ebből megbeszélendő, az nem feltétlenül illeszkedik egy online tanácsadáshoz.)

Ha Ön már döntött, minden apró momentum újabb akadálypályát jelent abban, hogy véghez is vigye az elhatározását.
Küldök egy klipet: lent
Vajon, mit akar ezzel a rendező kifejezni?
Ez pusztán egy metafora (ellentétben a hasonlattal sosem igaz állítás), semmiképpen sem analógiának szánom!
Az azonban elég jól értelmezhető, hogy egyetlen radikális döntés sincs következmények nélkül. És még, ha fáj is, jól van ez így.
Ez a játék része.
"Amor fati", a sors szeretete.

A XXI. században bárki elválhat. Magyarországon a válási arány 50%-hoz közelít. Mindenkinek már óvodás kortól fel kéne készülni a válásra jó előre. "Nincs királyi út." Aki nem védi meg magát, az később vívja meg ugyanazt a csatát és elmondhatja: "Futásomat megfutottam, harcomat megharcoltam, s most vár rám..."

Mint ahogyan Madonna sem hal meg a klip végén, valószínűleg (és persze nagy szeretettel kívánjuk ezt Önnek) Ön sem fog, bár most rémesen veszélyesnek látszik a dolog.

"A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga."

/Ádám az Űrben (XIII. szín)/

Aki válaszolt:

Dr. Kollárné Déri Kriszti/ Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
http://www.drkollarcoaching.hu