Egy fiatal, gyermektelen jogásznő arról panaszkodik, hogy szinte semmire sincs elég ideje.

Coach: Mi az, amiért ezt érzed?
Coachee: Egész nap csak rohangálok. Ide-oda kell utazgatnom a városban az ügyfeleimhez és az ügyük intézése érdekében.
Coach: Rajzolj egy kört és oszd fel. Ami sok időt igényel, az nagyobb szelet (terület) legyen. Azt a helyzeted ábrázold, ami most van. Nevezd el a szeleteket (munka, család, stb.).
Coachee: 50%-nyi terület a munkám (ez is kevés), 20%-ot alszom, pihenek (mégsem pihenem ki magam), 20%-ot töltök a párommal (szinte semmire sem elegendő), 10%-nyit foglalkozom a kutyámmal.
Coach: Rajzold fel, mit szeretnél e helyett.
Coachee: Egy nagyobb területű kört szeretnék.
Coach: Azt szeretnéd, hogy a napod ne 24 óra, hanem akár 48 legyen?
Coachee: Pontosan!
Coach: Mit kezdesz az időtöbbleteddel? Ne törődj azzal, hogy a kör pusztán 360o.
Coachee: Hát ez nagyszerű! A munkám maradjon 50%, a pihenés 30%, a párkapcsolatom 40%, a kutyámmal való játékra elegendő a 10%.
Coach: Ez tehát 130%. Mi az, ami a lehetetlen irányába üldöz téged? Kérlek, fejezd be a mondatot: olyan az életem, mint….
Coachee: Olyan az életem, mint egy űzött vadé.
Coach: Hol él ez a vad? Mesélj el róla mindent, hogy én is láthassam.
Coache: Általában ugyanúgy él, mint bármelyik ember, és addig nincs is semmi gond. Egyszer csak beér az erdőbe és ott üldözni kezdi a vadász. Ez egy szép erdő, tele fával. Nehéz benne eligazodni. A szarvas (mert ez az űzött vad) nem ismeri a turistajelzéseket. A vadász így mindig előnyben van. Igaz, hogy a szarvas átugorja a bozótot, a kisebb árkokat, ami pedig a vadásznak jelent akadályt. A távolság így sosem csökken, vagy nő.
Coach: Ki a vadász és ki a vad?
Coachee: Mindkettő én vagyok. Nahát, erre még sosem gondoltam!
Coach: 3 (ki)utat ajánlok. Az első: hogyan tudnánk lelassítani a vadászt?
Coachee: Szóval, hogyan üldözzem lassabban magamat? Olyan tevékenységet is felveszek az eddigi dolgaimhoz, ami előbb-utóbb minőségi változást jelent a munkavégzésemben. Irodát nyitok, ahol fogadhatom az ügyfeleket. Olyan feladatokat vállalok inkább, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen ennyit kijárnom a megbízóimhoz.
Coach: Ez nagy eredmény! Ezt hívjuk mi az ontológiai coachingban posztmcdonaldizációnak. Tudtad, hogy mesterien posztmcdonaldizálsz? (felszabadult nevetés a coachee részéről). Amit most alkalmazunk, az a panda-stratégia: a panda hüvelykujjához hasonlóan neked is vannak rejtett kompetenciáid, új projektek megvalósítására is alkalmas vagy, rendelkezel az ehhez szükséges szakmai ismeretekkel is. Sokat tanultál, talán még olyan területekre is kimerészkedhetsz, ahol eddig nem jártál (lehet, hogy itt a vadász se jár), hiszen ehhez is van kellő ismereted (kaptál térképet hozzá az egyetemen, a gyakornoki éveidben, a szakvizsgáidon).
Ha mindez kevés volna, ki tudod fejleszteni magadnak a szükséges képességeket, készségeket. Hogy tudna a szarvasod nagyobbat ugrani, gyorsabban száguldani?
Coachee: Megtanulom a mediációt. Ez új terület a jogi praxisomban. Peren kívüli egyezségkötések segítését is vállalhatom (nem kell bíróságokra járnom a tárgyalásokra, hisz nem lesz per). A mindennapi munkámban is sokat segít majd a mediáció: megtaníthatom a partnereimnek, hogyan fogalmazzák meg az igényüket (ahelyett, hogy panaszkodjanak és csak arra koncentráljanak, ami most fájdalmas, bosszantó). Megértik, hogy úgy nyerhetnek, ha hagyják nyerni az ellenfelüket is. Vitás helyzetben a nyertes-nyertes állapot megteremtése számomra is sokkal kellemesebb, mint az elhúzódó perekben megkeseredett és dühödt ügyfelekkel való munka.
Coach: Hogy lehetne rábírni a vadászt, hogy ne csak a szarvast üldözze?
Coachee: Tehát találjak ki vonzó célokat a párkapcsolatomban, a szabadidőm sokkal tartalmasabb, élményt adó eltöltéséhez? Ha ez elég vonzó, időben le tudnám tenni a munkát.
Coach: Miután a szarvasodat így megerősítettük, mit alakítanál át az erdődben ahhoz, hogy könnyebben mozogjon az állatod?
Coachee: Bozótírtás. Ha bevezetem az új szolgáltatásokat, néhány régiről lemondok. Igen, elengedek néhányat, ezt fogom tenni. Új ösvényeket vágok: Felveszek egy alkalmazottat és átadom neki az általam elengedni kívánt projekteket. Vadasparkot hozok létre az erdőben, itt tilos a vadászat. Kijelölök az életemben „szent teret”: nem viszem haza a munkáimat és „szent időt”: amíg a párommal vagyok, kikapcsolom a céges mobilomat, nem nézek bele a munkahelyi mailjeimbe. Ünnepnek tekintem az együtt töltött időt, tehát, várok rá, készülni fogok, hogy minél jobban sikerüljön. Végiggondolom, mit jelentene a vadetető kihelyezése, a vadászati tilalmi időszak bevezetése, mi lenne, ha a szarvast is megtaníthatnám visszalőni, ezután azt is kitalálom, mi felelne meg a … Ez fantasztikus. Ha nem lenne az erdőm, a szarvasom és a vadászom, képtelen lennék ennyi valódi megoldást találni! És így milyen egyszerű, sőt élvezem is.
Coach: Mi lenne, ha egyáltalán nem korlátoznánk a vadat és a vadászt, sőt, gyorsabban, ügyesebben haladhatnának? Mi lenne, ha mindkettőjüknek fegyvert adnánk?
Coachee: Egyre gyorsabban száguldanának a végkimerülésig. Elpusztítanák egymást. Az erdőben nem lenne többé vad és vadász. Kinőnének a letaposott virágok, az új bokrok, fák megállítanák a talajeróziót (a párkapcsolatom romlását?). Fegyverropogás helyett már hallom a madárcsipogást (barátok, esetleg saját gyerekek is helyet kaphatnak az életemben, megtanulok örömet látni minden eredményemben).
Coach: Tehát virtuálisan meghal az eddigi személy. Mit tekintesz a legfontosabbnak az első napon a halálod után?
Coachee: A legjobb mediátor lettem, aki átadta a tudását a munkatársaink, az ügyfeleinek, a barátainak. Mennyi házasságot mentettem meg, mennyi gyereket kíméltem meg az évekig elhúzódó válás során átélt traumáktól! A saját gyerekem számára megőriztem az édesapját: rengeteg közös emlék, ünnepek. Igen, erőt adnak a közös rítusok, megnyugtatnak a közös szokásaink.
Coach: Addig is, míg a fenti terveket megvalósítod, a következő egy hétre találjunk ki egy egyszerű megoldást a bozóttűz megakadályozására (időzavar elkerülésére). Ez a módszer az úgynevezett mcdonaldizáció az ontológiai coachingban. Mondj minél gyorsabban 10 munkafeladatot, ami az eszedbe jut. Ha kész vagy vele, hozzunk létre 4 kategóriát:
 sürgős és egyben fontos feladatok: nem tűrnek halasztást, oldd meg őket még a héten.
 sürgős, de nem lényeges (nem fontos) problémák: látszatfeladatok. Egyszerűen dobd ki őket, ne törődj velük. Koncentrálj az első feladatcsoportodra!
 A lényeges (fontos), de nem sürgős feladatok: idő kell, hogy felkészülj a megvalósításukra. Nem a jövő heti projekted! Jelöld meg, mik azok és rendelj hozzá egy időpontot!
 nem sürgős, és nem fontos feladatok a jövő elhozza a megoldást. Várj nyugalommal!
A táblázatodat vidd haza és tedd ki a hűtődre, tűzd be a határidőnaplódba, hogy gyakran ránézz és eszerint cselekedj!

Mcdonaldizáció: azokat a problémákat, amiket meg tudunk oldani racionális keretek között, (például megbeszéléssel) azt így oldjuk meg. Vigyázz, ha már a második, harmadik megbeszélést folytatod eredménytelenül, abba kell hagynod ezt a vállalkozásodat! Ezt a módszer igen korlátozott körülmények között használhatod. A hétköznapi elképzeléssel, a mindennapi hiedelmeinkkel ellentétben éppen a racionalitás világában keletkezett problémák jókora részét nem lehet megoldani :”Üljünk le és beszéljük meg!” „Elmagyarázom részletesen, így mindjárt megértesz” alapokon! Elég, ha csak arra válaszolsz, miért van Magyarországon 600. 000 peres ügy évente.

Posztmcdonaldizáció: Minőségi változásokra irányítjuk a figyelmünket.

Demcdonaldizáció: Szélsőkig fokozott mcdonaldizáció. Robbanásszerű őrület, felszabadító gondolkodás melegágya. Többek között ide tartoznak a paradoxon-feladatok: kreatív módon kötelezővé tesszük azt, ami nem működik, ami elől menekülünk, ellenőrzés alá vonjuk az ellenőrizhetetlent. Maga a kreatív destrukció.

Kreatív destrukció: Építő rombolás. Lebontjuk a falakat (erős ontológiákat), a használható építőkövekből egy lakhatóbb, élhetőbb, örömtelibb világot építünk.

Metafora: „a nyelv álommunkája”. Olyan játéktér, ami a coach számára ismerős, otthonosan mozog benne, játékra, felszabadult gondolkodásra, szabad asszociációra hívja a coacheet. A vizsgált helyzetet új szempontokból láttatja, új értelmezéseket (reframing, átkeretezés), megoldásokat kínál.

Üdv!
Szeretnék véleményt, tanácsot kérni,a történetem.
2 éve történt egy nagy krízis/félrelépés a férjem részéről/ a házasságunkban,ami végül is jól sült el.Újrakezdtük,és egy sokkal jobb házasság lett,mint előtte, 22 évig.
Bár először válni akartam,de megbeszéltük a dolgokat, ő szakított a nővel.Igen ám, de a nő nem bírt belenyugodni, sokat hazudozott, kavart, hogy szétugrasszon minket(még azt is kitalálta,hogy terhes lett a férjemtől,és amikor rájött, hogy ez se válik be,"elvetélt"/
Májusban ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat, minek alkalmából töltöttem fel pár képet az iwiwre.Erre jött a "kedves" gratuláció tőle, amitől megfagyott az ereimben a vér:
"Gratulálok a 25 éve tartó színjátékunkhoz, mert a drága életed párja ott csal meg ahol tud,és azzal akivel nem gondolnád.De csak folytassátok ezt a színdarabot, rendkívül izgalmas,és mulattató.." -kb. így szólt...
Én bolond fejjel,azt hittem, már lenyugodott,mert úgy hallottam, a 3. gyereket várja, azzal a férfival van még, akit megcsalt a férjemmel.Más városban laknak, és nem tartják azóta a kapcsolatot, még a tel. számainkat is lecseréltük, hogy ne zaklathasson minket.
Ha jól megvannak,és gyereket vár,miért foglalkozik még mindig velünk, miért gonoszkodik terhesen is?
Kérdeztem a férjem, ő azt mondja,hogy előtte nem csalt meg engem,bár volt olyan nő,aki kikezdett vele.Akkor ez az
eset is azért történt meg. mert eltávolodtam tőle,( ő eléggé ivott akkoriban,lakástoldás után voltunk,nem nagyon szóltam hozzá,) a piálása dühített.A nőt meg régóta ismerte, sőt a párjával is jóban volt! Sokat beszélgettek,a nő felnézett rá,tisztelte.... Tudom,én is hibás voltam ebben....:(
Azóta meg pláne nem csalt meg, mert miért?-mondja ő.(A szex terén is minden rendben, jobb,mint azelőtt, és sokkal több, beszélgetés,közös program, pl. horgászás van azóta életünkben.)
Szóval, épp elég volt ezt a dolgot feldolgozni, most meg mikor rendbejövünk, megint bekavar a nő...A férjem szerint bántja, hogy mi rendbejöttünk,és és csak gonoszkodik, hátha szétugraszt minket.
Szeretnék, újra bízni,és hinni a férjemben, csak
a kisördög...
Mit tanácsol?
Köszönöm. Gabriella