Közzétesszük Dr. Bányai Ferenc PhD, filozófus, jogász recenzióját a Vízen járni című könyvünrül, mely a Magyar Filozófiai Szemle 2012/2. számában jelent meg.

A szöveg a Magyar Filozófiai Szemle online változatában is elérhető:

http://filozofiaiszemle.net/wp-content/uploads/2014/03/Bányai-Ferenc-Philosophia-vitae-magistra.pdf

RECENZIÓ

Bányai Ferenc

Philosophia vitae magistra

Kollár József – Kollárné Déri Krisztina, Vízen járni. A válságkezelés filozófiája.

Budapest, Mentofaktúra Kiadó, 2010. 232 oldal

A mű sajátos helyet igényel a magyar filozófiai esszéirodalomban. Stílusa posztmodern, amennyiben érvelésében tudományos definíciókra ugyanúgy hivatkozik, mint költeményekre, szociológiai tényekre csakúgy, mint a Ponyvaregény, vagy a Szárnyas fejvadász című filmek egyes jeleneteire, filozófusok érvelésére csakúgy, mint Svejk örökbecsű anekdotáira. Nem rendszerező, fejezetekre, pontokra és alpontokra pedánsan felosztott mű. Esszé-füzér, s ami összefűzi az egyes darabokat az a szerzők eredeti szemléletmódja és sajátos viszonyulása az olvasóikhoz. Nemcsak a szakmabeliek szűk csoportját célozza meg mondanivalójával, hanem az olvasók szélesebb körét, s ez egyben egyik megkülönböztető jegye is a műnek.

A szerzők leendő olvasóikat „filozófusoknak” tekintik, azt kiemelve, hogy mindenki rendelkezik azzal a rá jellemző készséggel, ami meghatározza, hogyan látja saját magát és a világot.  A könyvben bemutatott elméletek megértése és azoknak az élet legkülönfélébb területein való újszerű alkalmazása  ugyanakkor a mindennapokban megszokottnál  komolyabb elmemunkát igényelnek a befogadótól, és ezáltal reflektáltabb látásmódra, tudatosabb „filozofálásra” késztetik az olvasót. Mert mit is kezdenénk olyan kifejezésekkel a mindennapi életben, mint a mcdonaldizácó, vagy „de- mcdonaldizácó”, hogy a  „posztmcdonaldizácó”-t rögvest ne is említsük. A szerzők sokáig nem hagynak kétségek között bennünket, Ritzer, George (1998) The McDonaldization Thesis: Explorations and Extensions, London, SAGE Publications) elméletét használják fel gyakorlati filozófiájukban.

A művet szerzői az ontológiai coaching műfajába sorolják és e műszót a következő értelemben kívánják használni. A szóösszetétel első tagját nem tekintik mindközönségesen lételméletnek, hanem olyan konceptuális modellnek, amely absztrakt és leegyszerűsített képe a világnak, amelyet bizonyos célból reprezentálunk. A coaching pedig a szerzők olvasatában nem pusztán tanácsadás, hanem (a manufaktúra analógiájára képzett), mentofaktura, amelyben a szerzők és olvasóik közösen adaptív tudást és érzelmeket termelnek. Az ontológiai coaching folyamatában mindkét résztvevő tanár és tanuló is egyben.

Ez a folyamat a valóság azon régiójának feltárását segíti, ami az olvasók egyedi élményeinek sokszínűségét tartalmazza, szemben a fogalmiság falai közé zárt világgal. Rorty-t követve úgy vélik, hogy a nagy legitimáló narratíva helyett tetteink, gondolataink igazolása a jövőben található. Céljuk a kreatív destrukció, vagyis az olvasók világait meghatározó filozófiákban  mutációk létrehívása azért, hogy az olvasó-filozófusok élete komplexebb és érdekesebb lehessen. A szerzők a mindenkori problémát nem gátló tényezőként, hanem a készségek és képességek mozgósítását kínáló alkalomként kezelik. Az éltben  tanácsot adó filozófus a hozzáfordulókat rávezeti alternatív ontológiáik felismerésére és ezáltal a problémák megoldásának lehetőségeit mutatja fel.

Ezáltal az olvasó lehetőséget kap, hogy egyszerre elveszítse és meg is találja önmagát. A szerzők, mint coach-ok: a maladaptív világlátású coachee-knak segítenek abban, hogy azt elengedjék, majd újabb, működőképes ontológiát építsenek fel saját maguk számára a már rendelkezésre álló világuk elemeiből. Másként megfogalmazva: Válság még nincs, de a megoldás már megvan.

A könyv a szerzők szándéka szerint a pragmatizmus hagyományához kötődik, szemléletmódjában bevallottan az analitikus megközelítésmód áll hozzá közel. Deklarált alapintenciója szerint sui generis filozófiai mű, amennyiben az elmélet és gyakorlat összekapcsolásával a korunk tudástermelésre épülő információs társadalmában adott helyzetre reflektál.  Abból indul ki, hogy az értelmes gyakorlat nem az elmélet mostohagyereke. Így még az elméletalkotás is egy gyakorlat a többi között, és magát az elméletalkotást is lehet értelmesen vagy ostobán folytatni.

A válságkezelés e könyvben kifejtett változatának differentia specifica-ja, hogy számos, első látásra nem is egymással konzisztens filozófiai elméletre és terminusra épít. Ezek közül dominánsak, - bevallottan – Toffler bestseller könyve (Toffler, Alvin (2001) A harmadik hullám (ford. Rohonyi András), Budapest Typotex Kiadó), továbbá az idő dinamikus szemlélete, a pragmatista filozófia klasszikusa W. James és újabb képviselői közül R. Rorty, valamint March döntéshozatali elemzése.

Alvin Toffler szerint az emberi történelmen és kultúrán három nagy változás hulláma söpört végig: az első a mezőgazdasági forradalom, ezt követte és alakította át radikálisan az ipari forradalom hulláma, majd jelen korunkban a leghatalmasabb, a harmadik hullám érvényesül elkerülhetetlenül, mely tagadja az előző korszak szervező elveit. Korunk információs társadalmában dominanciára jut a de-standardizáció de-specializáció, de-szinkronizáció, de-maximalizáció, de-centralizáció és természetszerűleg ütközik az ipari társadalom által létrehozott ezzel ellentétes elveivel és a mezőgazdasági még élő hatásával.  Az új hullám a régi társadalmi, gazdasági, politikai szituációt rombolja, gyökeresen új helyzetet teremt, új, élethelyzetet, kihívást jelent, újfajta mentalitást igényel. Az ontológiai coaching ebben az új helyzetben nemcsak segít eligazodni és megoldásokat keresni, hanem felmutatja a változások által kínált lehetőségeket és újraformálni saját gondolkodásunkat és ezáltal életünket is.

A szerzők a továbbiakban a társadalomtudomány, a kommunikációelmélet, a pszichológia és nem utolsó sorban a filozófia területéről kölcsönöznek szakkifejezéseket és alakítják azokat az általuk előszeretettel használt kreatív destrukció segítségével.

A „kreatív destrukció” a problémákat generáló, rugalmatlan, zsákutcát jelentő egyensúlyi helyzetek rombolása az innováció lehetőségeinek felmutatásával és elősegítésével. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy a környezet állandó dinamikus szelekciót hoz létre, az innováció folyamata pedig a gazdasági, társadalmi, tudati szituáció módosítása avégett, hogy valami új épülhessen.

Az eredetileg a kapitalista fejlődés jellemzésére Schumpeter által használt kifejezést (Schumpeter, Joseph A.(1950) Capitalism, Socialism and Democracy, NY: Harper and Brothers) ebben a könyvben analógiásan a személyközi kapcsolatokra, társadalmi jelenségekre, valamint egyéni és interpereszonális problémák kezelésére egyaránt alkalmazzák.

A szerzők a kreatív destrukció terepeként tekintenek többek között a szerelemre, amennyiben a másiknak a saját ontológiától különböző, nem a mi világunkból való ontológiájával való találkozása a régi világok rombolásával jár, hogy a közös új épülhessen. Régi kapcsolataink ódon világait annál intenzívebben romboljuk, minél eredetibb világok konstruálása indít jelenlegi szerelmünk. A rombolást követi a teremtés. A rombolás mértéke határozza meg az újdonság arányát.

A nagyrészt megszokás által táplált, jól működőnek tartott viselkedésmintázatok nemcsak az egyén, hanem a kapcsolatai által érintettek számára is láthatatlanul, érthetetlennek tűnő módon elavulttá válnak. Az innovatív, alkotó jellegű cselekedetek előre nem látható módon megváltoztatják a környezetet, s ez rombolással jár. Ez olyan jellegű és mértékű lehet, amit az újítást hozó nem látott előre, vagy kifejezetten ódzkodott tőle, ennek következtében fokozott kreativitásra kényszerül. Másként szólva, saját életének alkotója lesz. A destrukció olyan változásokat eredményez, amelyek negatív következményei csak nagyfokú kreativitás révén küszöbölhetők ki. A kreatív destrukció folyamatos változás, amely lehetetlenné teszi a pozíciók megszilárdítását, hosszú távú stratégiák változatlan végrehajtását, célja az ember, vagy egy adott rendszer rugalmatlanságának elkerülése, hiszen az életképtelenséghez vezetne.

E gondolatmenethez illeszkedik a döntően Watzlawick  (1997) kutatásaira hagyatkozó paradoxon felfogás tárgyalása, -  amelyet a szerzők  a kreatív destrukció aleseteként kezelnek. Az adott helyzetben feloldhatatlannak látszó ellentmondás folytán az érintettek nemcsak egymást nem értik, hanem saját mentális világukat sem. Ez nem csak kommunikációs zavarhoz, de súlyos pszichés és társas kapcsolati problémákhoz vezethet. A paradoxonok logikai teréből meglepő módon éppen a paradoxonok által elért kreatív destrukció révén léphetük ki.  A paradoxonok logikájának tudatos kiaknázása révén meta-szintre juthatunk. Paradoxonok alkalmazásával a terapeuta, a coach, vagy mediátor újszerű látásmódra készteti és reflektív gondolkodásra kényszeríti a kliensét.

A könyvben mind az egyéni, mind a közösségi konfliktusokra alkalmazott további kulcsfogalom a holon. A szerzők Arthur Koestlerre utalva a biológiai és társadalmi rendszerek olyan önfenntartásra törekvő, más holonokkal interakcióba lépő alapegységét jelölik ezzel a kifejezéssel, amely részekre osztható egész, de egyúttal egy nagyobb egész része. Ha az egyes embert holonnak tekintjük, akkor e terminus alapján az „ember társadalmi lény” megállapítás azt jelenti, hogy ez a „holon” nem önmagában érthető meg, hanem csak a nagyobb, a „társadalom-holon” részeként, más ember-holonokkal létesített interakcióiban.

A következőkben az elmefilozófia, a kognitív nyelvészet és a mindennapi életproblémák témái kerülnek tárgyalásra, amelyek rokoníthatósága első pillantásra több, mint kérdéses, inkább abszurdnak tűnő vállalkozás. A szerzők azonban rögtön megadják a kulcsot ehhez, a metaforák tárgyalása során. Meggyőzően mutatják be, hogy a fogalmi metaforák mennyire uralják a mindennapi nyelvhasználatot és öntudatlanul is szervezik gondolkodásunkat, azaz ontológiáinkat. Nemcsak a vallás, a művészet és a tudomány, hanem a mindennapi tudat is metaforákra épül. Donald Davidson (1984) azon gondolatára építenek, miszerint a metaforák szinte önálló életet élnek „a metafora a nyelv álommunkája”, s ezáltal mi magunk öntudatlanul is és az élet minden területén közvetítői vagyunk a metaforáknak. Hatalmunkban áll azonban , hogy a metaforákat új összefüggésben használjunk, sőt újakat is alkothatunk. A sikeres metaforahasználók a nyelvhasználat adta lehetőségeket használják ki, illetve a nyelv kreatív működését segítik.

A metafora új értelmezése arra mutat rá, hogy emberi tudat funkcionálisan elkülönült modulokból álló rendszer, de az elme mégis képes arra, hogy több modult összekössön és ezáltal használhasson egyszerre. A filozófus-coach feladata, hogy a hozzá fordulók számára ezt nyilvánvalóvá tegye, és azok felismerjék, hogy életproblémáik kialakulásáért a gondolkodásukra ránehezült metaforáik a felelősek. Részint ezek lecserélése, részint a meglévő metaforák átértelmezése révén szembe helyezkedhetnek a zsákutcába vezető tudat mechanizmusokkal, majd a más ismertetett kreatív rombolás segítségével saját maguk alkothatnak adaptívabb, élhetőbb ontológiákat maguknak.

A metaforákkal foglalkozó rész így különösen értékes része lesz a könyvnek azáltal, hogy nem elégszik meg a kognitív nyelvészet metaforaelméleti fejtegetéseinek ismertetésével, hanem annak gyakorlati hozadékait is elénk tárja.

Végül a szerzők ars poetikájáról. Amint az Bruner egy gondolatához igazodó ajánlásukból kitűnik, szándékuk, hogy olvasójuk számára a világot kevésbé banális, újrateremtésre érdemesebb hellyé tegyék. A szerzők szövegeiket az értelem, a szabadság, a könnyedség, a képzelet eszközeinek tekintik, amelyek elősegítik, hogy az olvasók a világot kevésbé rögzített, kevésbé banális, újrateremtésre fogékonyabb helynek lássák. Ezt azáltal szeretnék előmozdítani, hogy ráveszik az olvasót, az értékek átszűrésére „az értelem és az intuíció finom fátyolán”.

Dr. Kollár Iskolája: coach képzés, mediátor képzés, önismeret, abduktív tanácsadás, vezetői designgondolkodás

a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében és tanúsítványával

Kollár József | Déri Kriszti | drkollarcoaching | Bányai Ferenc | coaching | filozófia

Alkalmas szösszenet

Fél lábbal a földön: eltűnőben,

arcodon évekig eltűnődtem.

És most is... miközben feltűnően

szépülsz a rondító téridőben.

2013. nov. 29.

Déri Kriszti | drkollarcoaching | vers | Kollár József | iloveschool | coach képzés | coachképzés | mediáció