Jelmeztervezés helyett jellemtervezés

Tervezzünk jellemet!

Elster szerint a jellemtervezés a „vágyak szándékolt alakítása, amelyet a sztoikus, buddhista és spinozista filozófiák hirdetnek az önuralom pszichológiai vagy az ergonómia közgazdasági fogalmaira támaszkodva”.

A jellemtervezés során szükségleteinket a lehetőségekhez igazítjuk.

Fontos, hogy a tervezés folyamán tisztában legyünk azzal, hogy mit lehet megtenni, és mit nem, különben vagy túl sokat vagy túl keveset változtatunk a designon. Gyakoribb, hogy kevesebbet merünk, mint ami lehetséges.

A jó design tehát egybeesik azzal, ami még lehet, melyet nagyobb valószínűséggel alkot olyan designer, aki képes a kétértelmű helyzetek elviselésére.

Loevinger szerint a kétértelmű helyzetek elfogadása az autonóm személyiség alapvonása. A professzionális jellemtervező ahelyett, hogy a „savanyú a szőlő” stratégiát választva leértékelné az elérhetetlen lehetőségeket, felértékeli az elérhetőt.

A sztoikus, buddhista és spinozista filozófiák használhatók jellemtervezésre, de  a velük való foglalkozás nem szükségképpen jellemtervezés, hanem filozófia. A jellemtervezés filozófiai analízise különbözik a jellemtervezéstől.

A jellemtervező tehát nem filozófus, és persze a filozófus nem jellemtervező, bár természetesen vannak filozófus jellemtervezők, és jellemtervező filozófusok, illetve olyan filozófiák, amelyek konstitutív eleme a jellemtervezés.

A jellemtervezés természetesen túlmutat a különféle szakmákra jellemző design-tevékenységeken, valamint a természet- és a bölcsésztudomány elválasztásán.

Dr. Kollár Iskolája: coach képzés, mediátor képzés, önismeret, abduktív tanácsadás, vezetői designgondolkodás

a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében és tanúsítványával

filozófia | Elster | drkollar | coaching | iloveschool | jellemtervezés | design

John Dewey (/ˈduːi/; FAA October 20, 1859 – June 1, 1952) amerikai pragmatista filozófus számos könyvet írt a nevelésről. Szerinte nem csupán teoretikus, kvázi-tudományos módon kell viszonyulnunk a világhoz, hanem tervezőként, olyan emberként, akinek a "szeme, füle és a keze parancsra váró szerszámok", vagyis a valóság alakításának eszközei, és nem passzív reprezentálói.

A demokrácia és a modern termelési feltételek miatt nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a civilizáció húsz év múlva. Ezért lehetetlen a gyermeket adott helyzetekre felkészíteni. Csak úgy lehet õt a jövõre nevelni, ha megtanítja arra, hogy ura legyen önmagának. Vagyis olyan képzést adunk neki, hogy tehetségeit gyorsan és teljes mértékben alkalmazni tudja; szeme, füle és keze parancsra váró szerszámok legyenek; tudja megítélni a körülményeket; gazdaságos, hatékony cselekvésre legyen képes.

Dr. Kollár Iskolája: coach képzés, mediátor képzés, önismeret, abduktív tanácsadás, vezetői designgondolkodás

a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében és tanúsítványával

John Dewey | iloveschool | drkollarcoaching | nevelés | oktatás | filozófia

Közzétesszük Dr. Bányai Ferenc PhD, filozófus, jogász recenzióját a Vízen járni című könyvünrül, mely a Magyar Filozófiai Szemle 2012/2. számában jelent meg.

A szöveg a Magyar Filozófiai Szemle online változatában is elérhető:

http://filozofiaiszemle.net/wp-content/uploads/2014/03/Bányai-Ferenc-Philosophia-vitae-magistra.pdf

RECENZIÓ

Bányai Ferenc

Philosophia vitae magistra

Kollár József – Kollárné Déri Krisztina, Vízen járni. A válságkezelés filozófiája.

Budapest, Mentofaktúra Kiadó, 2010. 232 oldal

A mű sajátos helyet igényel a magyar filozófiai esszéirodalomban. Stílusa posztmodern, amennyiben érvelésében tudományos definíciókra ugyanúgy hivatkozik, mint költeményekre, szociológiai tényekre csakúgy, mint a Ponyvaregény, vagy a Szárnyas fejvadász című filmek egyes jeleneteire, filozófusok érvelésére csakúgy, mint Svejk örökbecsű anekdotáira. Nem rendszerező, fejezetekre, pontokra és alpontokra pedánsan felosztott mű. Esszé-füzér, s ami összefűzi az egyes darabokat az a szerzők eredeti szemléletmódja és sajátos viszonyulása az olvasóikhoz. Nemcsak a szakmabeliek szűk csoportját célozza meg mondanivalójával, hanem az olvasók szélesebb körét, s ez egyben egyik megkülönböztető jegye is a műnek.

A szerzők leendő olvasóikat „filozófusoknak” tekintik, azt kiemelve, hogy mindenki rendelkezik azzal a rá jellemző készséggel, ami meghatározza, hogyan látja saját magát és a világot.  A könyvben bemutatott elméletek megértése és azoknak az élet legkülönfélébb területein való újszerű alkalmazása  ugyanakkor a mindennapokban megszokottnál  komolyabb elmemunkát igényelnek a befogadótól, és ezáltal reflektáltabb látásmódra, tudatosabb „filozofálásra” késztetik az olvasót. Mert mit is kezdenénk olyan kifejezésekkel a mindennapi életben, mint a mcdonaldizácó, vagy „de- mcdonaldizácó”, hogy a  „posztmcdonaldizácó”-t rögvest ne is említsük. A szerzők sokáig nem hagynak kétségek között bennünket, Ritzer, George (1998) The McDonaldization Thesis: Explorations and Extensions, London, SAGE Publications) elméletét használják fel gyakorlati filozófiájukban.

A művet szerzői az ontológiai coaching műfajába sorolják és e műszót a következő értelemben kívánják használni. A szóösszetétel első tagját nem tekintik mindközönségesen lételméletnek, hanem olyan konceptuális modellnek, amely absztrakt és leegyszerűsített képe a világnak, amelyet bizonyos célból reprezentálunk. A coaching pedig a szerzők olvasatában nem pusztán tanácsadás, hanem (a manufaktúra analógiájára képzett), mentofaktura, amelyben a szerzők és olvasóik közösen adaptív tudást és érzelmeket termelnek. Az ontológiai coaching folyamatában mindkét résztvevő tanár és tanuló is egyben.

Ez a folyamat a valóság azon régiójának feltárását segíti, ami az olvasók egyedi élményeinek sokszínűségét tartalmazza, szemben a fogalmiság falai közé zárt világgal. Rorty-t követve úgy vélik, hogy a nagy legitimáló narratíva helyett tetteink, gondolataink igazolása a jövőben található. Céljuk a kreatív destrukció, vagyis az olvasók világait meghatározó filozófiákban  mutációk létrehívása azért, hogy az olvasó-filozófusok élete komplexebb és érdekesebb lehessen. A szerzők a mindenkori problémát nem gátló tényezőként, hanem a készségek és képességek mozgósítását kínáló alkalomként kezelik. Az éltben  tanácsot adó filozófus a hozzáfordulókat rávezeti alternatív ontológiáik felismerésére és ezáltal a problémák megoldásának lehetőségeit mutatja fel.

Ezáltal az olvasó lehetőséget kap, hogy egyszerre elveszítse és meg is találja önmagát. A szerzők, mint coach-ok: a maladaptív világlátású coachee-knak segítenek abban, hogy azt elengedjék, majd újabb, működőképes ontológiát építsenek fel saját maguk számára a már rendelkezésre álló világuk elemeiből. Másként megfogalmazva: Válság még nincs, de a megoldás már megvan.

A könyv a szerzők szándéka szerint a pragmatizmus hagyományához kötődik, szemléletmódjában bevallottan az analitikus megközelítésmód áll hozzá közel. Deklarált alapintenciója szerint sui generis filozófiai mű, amennyiben az elmélet és gyakorlat összekapcsolásával a korunk tudástermelésre épülő információs társadalmában adott helyzetre reflektál.  Abból indul ki, hogy az értelmes gyakorlat nem az elmélet mostohagyereke. Így még az elméletalkotás is egy gyakorlat a többi között, és magát az elméletalkotást is lehet értelmesen vagy ostobán folytatni.

A válságkezelés e könyvben kifejtett változatának differentia specifica-ja, hogy számos, első látásra nem is egymással konzisztens filozófiai elméletre és terminusra épít. Ezek közül dominánsak, - bevallottan – Toffler bestseller könyve (Toffler, Alvin (2001) A harmadik hullám (ford. Rohonyi András), Budapest Typotex Kiadó), továbbá az idő dinamikus szemlélete, a pragmatista filozófia klasszikusa W. James és újabb képviselői közül R. Rorty, valamint March döntéshozatali elemzése.

Alvin Toffler szerint az emberi történelmen és kultúrán három nagy változás hulláma söpört végig: az első a mezőgazdasági forradalom, ezt követte és alakította át radikálisan az ipari forradalom hulláma, majd jelen korunkban a leghatalmasabb, a harmadik hullám érvényesül elkerülhetetlenül, mely tagadja az előző korszak szervező elveit. Korunk információs társadalmában dominanciára jut a de-standardizáció de-specializáció, de-szinkronizáció, de-maximalizáció, de-centralizáció és természetszerűleg ütközik az ipari társadalom által létrehozott ezzel ellentétes elveivel és a mezőgazdasági még élő hatásával.  Az új hullám a régi társadalmi, gazdasági, politikai szituációt rombolja, gyökeresen új helyzetet teremt, új, élethelyzetet, kihívást jelent, újfajta mentalitást igényel. Az ontológiai coaching ebben az új helyzetben nemcsak segít eligazodni és megoldásokat keresni, hanem felmutatja a változások által kínált lehetőségeket és újraformálni saját gondolkodásunkat és ezáltal életünket is.

A szerzők a továbbiakban a társadalomtudomány, a kommunikációelmélet, a pszichológia és nem utolsó sorban a filozófia területéről kölcsönöznek szakkifejezéseket és alakítják azokat az általuk előszeretettel használt kreatív destrukció segítségével.

A „kreatív destrukció” a problémákat generáló, rugalmatlan, zsákutcát jelentő egyensúlyi helyzetek rombolása az innováció lehetőségeinek felmutatásával és elősegítésével. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy a környezet állandó dinamikus szelekciót hoz létre, az innováció folyamata pedig a gazdasági, társadalmi, tudati szituáció módosítása avégett, hogy valami új épülhessen.

Az eredetileg a kapitalista fejlődés jellemzésére Schumpeter által használt kifejezést (Schumpeter, Joseph A.(1950) Capitalism, Socialism and Democracy, NY: Harper and Brothers) ebben a könyvben analógiásan a személyközi kapcsolatokra, társadalmi jelenségekre, valamint egyéni és interpereszonális problémák kezelésére egyaránt alkalmazzák.

A szerzők a kreatív destrukció terepeként tekintenek többek között a szerelemre, amennyiben a másiknak a saját ontológiától különböző, nem a mi világunkból való ontológiájával való találkozása a régi világok rombolásával jár, hogy a közös új épülhessen. Régi kapcsolataink ódon világait annál intenzívebben romboljuk, minél eredetibb világok konstruálása indít jelenlegi szerelmünk. A rombolást követi a teremtés. A rombolás mértéke határozza meg az újdonság arányát.

A nagyrészt megszokás által táplált, jól működőnek tartott viselkedésmintázatok nemcsak az egyén, hanem a kapcsolatai által érintettek számára is láthatatlanul, érthetetlennek tűnő módon elavulttá válnak. Az innovatív, alkotó jellegű cselekedetek előre nem látható módon megváltoztatják a környezetet, s ez rombolással jár. Ez olyan jellegű és mértékű lehet, amit az újítást hozó nem látott előre, vagy kifejezetten ódzkodott tőle, ennek következtében fokozott kreativitásra kényszerül. Másként szólva, saját életének alkotója lesz. A destrukció olyan változásokat eredményez, amelyek negatív következményei csak nagyfokú kreativitás révén küszöbölhetők ki. A kreatív destrukció folyamatos változás, amely lehetetlenné teszi a pozíciók megszilárdítását, hosszú távú stratégiák változatlan végrehajtását, célja az ember, vagy egy adott rendszer rugalmatlanságának elkerülése, hiszen az életképtelenséghez vezetne.

E gondolatmenethez illeszkedik a döntően Watzlawick  (1997) kutatásaira hagyatkozó paradoxon felfogás tárgyalása, -  amelyet a szerzők  a kreatív destrukció aleseteként kezelnek. Az adott helyzetben feloldhatatlannak látszó ellentmondás folytán az érintettek nemcsak egymást nem értik, hanem saját mentális világukat sem. Ez nem csak kommunikációs zavarhoz, de súlyos pszichés és társas kapcsolati problémákhoz vezethet. A paradoxonok logikai teréből meglepő módon éppen a paradoxonok által elért kreatív destrukció révén léphetük ki.  A paradoxonok logikájának tudatos kiaknázása révén meta-szintre juthatunk. Paradoxonok alkalmazásával a terapeuta, a coach, vagy mediátor újszerű látásmódra készteti és reflektív gondolkodásra kényszeríti a kliensét.

A könyvben mind az egyéni, mind a közösségi konfliktusokra alkalmazott további kulcsfogalom a holon. A szerzők Arthur Koestlerre utalva a biológiai és társadalmi rendszerek olyan önfenntartásra törekvő, más holonokkal interakcióba lépő alapegységét jelölik ezzel a kifejezéssel, amely részekre osztható egész, de egyúttal egy nagyobb egész része. Ha az egyes embert holonnak tekintjük, akkor e terminus alapján az „ember társadalmi lény” megállapítás azt jelenti, hogy ez a „holon” nem önmagában érthető meg, hanem csak a nagyobb, a „társadalom-holon” részeként, más ember-holonokkal létesített interakcióiban.

A következőkben az elmefilozófia, a kognitív nyelvészet és a mindennapi életproblémák témái kerülnek tárgyalásra, amelyek rokoníthatósága első pillantásra több, mint kérdéses, inkább abszurdnak tűnő vállalkozás. A szerzők azonban rögtön megadják a kulcsot ehhez, a metaforák tárgyalása során. Meggyőzően mutatják be, hogy a fogalmi metaforák mennyire uralják a mindennapi nyelvhasználatot és öntudatlanul is szervezik gondolkodásunkat, azaz ontológiáinkat. Nemcsak a vallás, a művészet és a tudomány, hanem a mindennapi tudat is metaforákra épül. Donald Davidson (1984) azon gondolatára építenek, miszerint a metaforák szinte önálló életet élnek „a metafora a nyelv álommunkája”, s ezáltal mi magunk öntudatlanul is és az élet minden területén közvetítői vagyunk a metaforáknak. Hatalmunkban áll azonban , hogy a metaforákat új összefüggésben használjunk, sőt újakat is alkothatunk. A sikeres metaforahasználók a nyelvhasználat adta lehetőségeket használják ki, illetve a nyelv kreatív működését segítik.

A metafora új értelmezése arra mutat rá, hogy emberi tudat funkcionálisan elkülönült modulokból álló rendszer, de az elme mégis képes arra, hogy több modult összekössön és ezáltal használhasson egyszerre. A filozófus-coach feladata, hogy a hozzá fordulók számára ezt nyilvánvalóvá tegye, és azok felismerjék, hogy életproblémáik kialakulásáért a gondolkodásukra ránehezült metaforáik a felelősek. Részint ezek lecserélése, részint a meglévő metaforák átértelmezése révén szembe helyezkedhetnek a zsákutcába vezető tudat mechanizmusokkal, majd a más ismertetett kreatív rombolás segítségével saját maguk alkothatnak adaptívabb, élhetőbb ontológiákat maguknak.

A metaforákkal foglalkozó rész így különösen értékes része lesz a könyvnek azáltal, hogy nem elégszik meg a kognitív nyelvészet metaforaelméleti fejtegetéseinek ismertetésével, hanem annak gyakorlati hozadékait is elénk tárja.

Végül a szerzők ars poetikájáról. Amint az Bruner egy gondolatához igazodó ajánlásukból kitűnik, szándékuk, hogy olvasójuk számára a világot kevésbé banális, újrateremtésre érdemesebb hellyé tegyék. A szerzők szövegeiket az értelem, a szabadság, a könnyedség, a képzelet eszközeinek tekintik, amelyek elősegítik, hogy az olvasók a világot kevésbé rögzített, kevésbé banális, újrateremtésre fogékonyabb helynek lássák. Ezt azáltal szeretnék előmozdítani, hogy ráveszik az olvasót, az értékek átszűrésére „az értelem és az intuíció finom fátyolán”.

Dr. Kollár Iskolája: coach képzés, mediátor képzés, önismeret, abduktív tanácsadás, vezetői designgondolkodás

a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében és tanúsítványával

Kollár József | Déri Kriszti | drkollarcoaching | Bányai Ferenc | coaching | filozófia

Coaching-tanítás mint beavatás a deutero-tanulás világába

Minden professzionális gyakorlat magában foglal az adott szakmára jellemző speciális, ezoterikus „cselekvő tudást”. Ez  a tudás csak részben szóbeli, jelentős mértékben hallgatólagos, úgynevezett tacit tudás. Egy adott „szakmai gyakorlat” professzionális képviselői, bár birtokában vannak a sikeres cselekvéshez szükséges tudásnak, erre gyakran nem akarnak (mert nem kifizetődő), de olykor nem is képesek a gyakorlaton kívülről reflektálni. Ahogy egy verset sem lehet prózai összefoglalók révén megérteni, ugyanúgy nem lehet metatudás révén „cselekvő tudásra” szert tenni és ezt átadni. Vagyis a szakértők gyakorta nem tudják (de sok esetben nincs is értelme) megmondani, hogy pontosan mit is csinálnak: a „tudni hogyan”-t nem képesek  „tudni mit”-té alakítani.

„Cselekvő tudásra”, a gyakorlatban is működő tapasztalatra, háromféleképpen tehetünk szert.

Az egyik mód, hogy a cselekvés során önmagunkat instruáljuk (vagyis magunkat tanítjuk), a második, hogy a valóságból tanulunk, másképpen kifejezve „on line” kapcsolatot létesítünk a „a valódi világgal”, azaz próba-szerencse alapon megkíséreljük megoldni a problémákat. E két tanulási módnak megvannak a nyilvánvaló korátai, a legfőbb az adott gyakorlatra jellemző minőségi, „cselekvő tudás” hiánya.

A harmadik lehetőség az, hogy gyakorlás révén tanulunk egy gyakorlott szakember segítségével. Ennek a tanulási szituációnak a specifikuma az, hogy a gyakorlás során „off-line” állapotba kapcsolunk, amely a valóság szimulációjának felel meg. A gyakorlás folyamán tudjuk, hogy „off-line”-ban vagyunk és nem „on-line”-ban. Azaz, ha közben egy virtuális szakadékba esünk, nem halunk meg, csupán az egyik avatárunk esik ki a gyakorlás játékából. Ebben a „virtuális” világban a beavatásra kerülő újoncokat olyan specifikus, a szakma által jellegzetesnek tartott problémaszituációk elé állítja a beavatást végző szakember, amelyek szisztematikusan feljesztik a „cselekvő gyakorlathoz” szüksége képességeket és szokásokat. A szakma „szent terébe” belépni kívánó újonc az adott műveleti valóság heurisztikáinak elsajátítása során megtanulja a professzionális gyakorlat szótárát, amely a további tanulás lehetőségi feltétele. A tanulást deutero (második szintű) tanulás kíséri, azaz a beavatás része annak megtanulása, ahogyan tanulunk. A deutero-tanulással megszerzett tudás ugyanis fontos része a „cselekvő tudásnak”. Ez részben a cselekvésre való reflexió képessége, mely a gyakorlat finomításának, alakításának fontos feltétele.

A metatudás és a deutero-tanulás révén megszerzett tudás különbözik egymástól.

Előbbi külsődleges és gyakran utólagos a gyakorlathoz képest, utóbbi az aktuális gyakorlat része, mely csak részben tehető expicitté, tehát nem a „tudni mit” típusú metatudás.

PhD Dr. Kollár József

Dr. Kollár Iskolája: coach képzés, mediátor képzés, önismeret, abduktív tanácsadás, vezetői designgondolkodás

a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében és tanúsítványával

deutero | tanulás | heurisztika | filozófia | mediáció | coaching | drkollar

A „J hisz a keresztény tanokban” kijelentés J-nek a keresztény tanok egészére irányuló attitűdjét állítja, amely részben J-nek a kereszténységről szóló állításokra vonatkozó vélekedéseire redukálható. Ugyanakkor abból, hogy hisz a kereszténység tanait megragadó adekvát állítások igazságában, nem következik, hogy értékesnek tartja azokat.

Amennyiben a keresztény tanok igazságán túl hisz a keresztény tanítások értékében is, akkor egyrészt hisz a keresztény tanok igazságában, másrészt értékesnek tartja őket, de ebből még nem következik, hogy hívő. A vallásos tapasztalat nem redukálható sem arra, hogy hiszünk a kereszténységre vonatkozó állítások igazságában, sem arra, hogy értékesnek tartjuk azokat. Lehetséges, hogy valaki nagyon sok igaz állítás birtokában van a keresztény tanokra vonatkozóan, ráadásul értékesnek is tartja azokat, és mégsem hívő, viszont az is elképzelhető, hogy valaki nagyon kevés igaz vélekedéssel bír a keresztény tanokról, és mégis elköteleződik a keresztény életvitel mellett.

Más elhinni, illetve értékesnek tartani a keresztény tanokat, és más elköteleződni a teisztikus gyakorlat mellett. A teisztikus gyakorlat nem alapozza meg az Istenbe vetett hitet, hanem az Istenbe vetett hit a forrása a teisztikus gyakorlatnak (Alston, 1991).

filozófia | vallás | hit | bizalom | drkollarcoaching | iloveschool

Bármi is az igazság szerelem tekintetében, annyi biztos, hogy van barátság első látásra.

Herbert George Wells

A „szerelem első látásra” olyan évezredek alatt artikulálódó fogalmi keret révén determinált válasz, amely kizár magából mindent, ami nem spontán és nem érzelmi jellegű.

Egy hipotetikus vadember  hormonjai késztetését követve vélhetően ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy közeli kapcsolatba kerüljön valószínű kielégülése tárgyával, de ez az érzés merőben különbözik a  „szerelem első látásra” komplex és kimódolt élményvilágától. Utóbbit olyan mentális háló szövi át, meg át, amelyet költők, regényírók, történészek, filozófusok szőnek  évezredek óta újra, meg újra.

Ezeknek a láthatatlan hálórendszereknek vagyunk a foglyai, miközben abban az illúzióban élünk, hogy mi szőjünk életünk intellektuális és érzelmi fonalát.  Biológiai késztetéseink ebben a komplex fogalmi hálóban nyernek értelmet, s válnak  annak az átfogóbb, loveliest életmagyarázatnak a konstitutív elemeivé, hogy mi az életünk értelme.

Vagyis létünk egyik legmeghatározóbb, reménykedve várt, szenvedélyteli élménye az első látásra bekövetkező szerelem, melynek során uralhatatlan, felkavaró,  kataklizmaszerű érzelmi változást élünk át.

drkollarcoaching | pszichológia iloveschool | coaching | filozófia | szerelem

Továbbra is a bizalom témakörénél maradva. Robert C .Solomon és Frenando Flores: Building Trust (Bizalomépítés) című könyvükben a következőket írják:

Nem kétséges, miként azt számos kutatás alátámasztja, hogy  a házaspárok nem szánnak elég időt arra, hogy életük apró-cseprő dolgain, illetve sérelmeiken túl, az életről alkotott elképzeléseiket és vízióikat  is megosszák egymással. De a legfontosabb a bizalom, az egymás iránti nyitottság. Nem csupán az érzelmek kifejezése, hanem kölcsönös elfogadása, egymás közötti folyamatos érzelem-áramoltatás és (tehetjük hozzá ontológiai coachingosan szólva) közös kontroll.

Vagyis:

Az izgalmas párkapcsolat a közösen generált és felügyelt érzelmek kontrolljának élménye. Arra irányuló bizalom, hogy együtt nemcsak megoldjuk a felmerülő problémákat, hanem a jövőben is élvezni fogjuk az életet. Bizalom a kompetenciáinkban, az együttműködésünkben, abban, hogy közösen élvezhető és túlélhető legalább a következő pillanat, perc, óra, és kis szerencsével, akár hosszú évek is.

(Building trust, 28 oldal)

bizalom | filozófia | pszichológia | drkollarcoaching | iloveschool

Sarah Emsley: Jane Austen's Philosophy of the Virtues olvasása közben (Dr. Kollár gondolatai):

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének főszereplői (Darcy, Elizabeth) számára a szerelem, az alázatosság és a bátorság hármassága konstituálja azt a tanulási környezetet, amelyben felelősen ítélő, mind magukat, mind másokat igazságosan értékelő (szeretetreméltóan büszke) hősökké válnak. A regény végére képesek  igazságos ítéletet alkotni a világról, más emberekről, és önnön terméketlen büszkeségükön túllépve szimpatizálni mindenkivel, aki rászolgál erre.
Austen szerint kifinomult ítélőképesség nélkül nem élhetünk emberhez méltó életet.

A szerelem csak a bátorságon és az igazságosságon át vezet a boldogsághoz.

Hume

Jane Austen | philosophy | erény | filozófia | coaching | iloveschool | drkollarcoaching

A kedves, remélem nem bosszúálló:), Olvasó figyelmébe ajánlom a kortárs pszichológus Michael E. Mc Cullough: Beyond Revenge (The Evolution of the Forgiveness Instinct) azaz, Túl a bosszún (A megbocsájtás ösztönének evolúciója) című könyvét.

A különféle vallásokból jól ismert "megbocsájtás" fogalom központi szerepet kap napjaink pszichológiájában. A megbocsájtás ugyan nem érzelem, de szignifikáns összefüggés áll fenn a megbocsátás és a pozitív érzelmek között.

A bosszú adaptív, hiszen visszatartja az agresszort egy második támadástól, elveszi a kedvét az esetleges támadóknak, és kooperációra kényszeriti azokat, akik egyébként szabad akaratukból nem működnének együtt.

Hasonlóan adaptív a megbocsájtás szövetségeseink, azaz a családunk, barátaink, szimpatizánsaink vonatkozásában.

A drkollárcoaching által is propagált egyik sikeres startégia a tit-for-tat (szemet-szemért), bár látszólag a bosszúra épül, de valójában a megbocsájtás által konstituált játék. Először kooperálok, aztán úgy lépek, ahogy a másik, abban a pillanatban, ha kooperál, azonnal megbocsátok és én is kooperálok vele.

A fent bemutatott többszörös fogolydilemmán túl a megbocsátás olyan érzelmek előszobája, amelyek több teret engednek saját kreativitásunk, illetve annak megéléséhez, hogy egy közösséghez tartozunk.

A könyv egyik metaforájával: a megbocsátás a nyoszolyólány, az együttműködés a menyasszony.

Innen: az abdukció és a megbocsájtás viszonya.

A megbocsájtást nagyban segítik, az igaz és nagy magyarázó erővel bíró hipotézisek. Olyan magyarázatok, amelyek vonzóvá teszik számunkra a nyoszolyólány szerepét.

Meg kell tanulnunk megbocsájtani azoknak az embertársainknak, akik mások mint mi: pl. tehetségesebbek, szerencsésebbek, elismertebbek, bátrabbak, stb.

Hiszen minden (az örök ég alatt) csupán hiúságok hiúsága. Vagyis a megbocsátás a spirituális élmények előszobája.

spiritialitás | megbocsájtás | filozófia | vallás | drkollarcoaching | iloveschool | pszichológia

A drkollárcoaching a jövőtervezés magasiskolája.

Sok év fejlesztés áll amögőtt, hogy ez ne csupán egy jól hangzó szlogen legyen.

A mostani blogbejegyzésemben arról szólok pár szót, hogy mi a kapcsolat az abdukció, és a jövőtervezés, a jövöszcenárió-készítés között..

A jövőtervezés nem abdukció, és nem is dedukció.

Akkor mi a kapcsolata az abdukcióval?

Az abdukció során a rendelkezésre álló adatokból kiindulva  a számunkra elérhető legnagyobb magyarázó erővel bíró, legvonzóbb (loveliest) hipotézisre következtetünk.

A jövőtervezés során viszont az abdukció által létrehívott loveliest hipotézisből kiindulva igyekezzük megjósolni a jövőbeli tényeket, eseményeket, helyzeteket.

Az abdukció a jelenbeli tényeket magyarázza új módon, a jövőtervezés, az új vonzó magyarázatokból kiindulva tervezi meg a jövőt.

Kapcsolódó beszélgetésünk: 'Mindenki másképp csinálja": Magyarországon először mi megmutatjuk, milyen is a coaching (élő beszélgetés)

A jövőtervezéshez (jövőszcenárió-készítéshez) illeszkedő bejegyzéseink:

• Nagyon népszerű írásaink 9.: Kívánj igazi ünnepet!
• Ez is jó kérdés? 8.: Mi az a jövőszcenárió?
• Látomás
• vágyott jövő
• Napi mentál kisfröccs 49. - Szcenáriót mindenkinek

A legjobb magyarázatra való törekvés témához kapcsolódó bejegyzések:

• Ez is jó kérdés? 10.: Mi az a legjobb magyarázatra irányuló következtetés?
• A legvonzóbb (loveliest) magyarázat
• Abdukció és a jövőtervezés magasiskolája
• A bullshit szineváltozása

Az abdukcióhoz kapcsolódó bejegyzések:

• Nesze Neked abduktív következtetés (Abdukció A-tól Z-ig)
• Hogy légy boldog? "Noémi könyvei" (23.): Ismeri a módszeremet?
• Ez is jó kérdés? 18.: Mi az az abdukció?
• Ez mind munka?: "Észmunka"
• Ez is jó kérdés? 21.: Mi az az abduktív alapállás?
• Ez is jó kérdés? 22.: Mi az az abduktív alapállás? 2. rész
• Abdukció és a jövőtervezés magasiskolája
• Béla a szerelem csillagásza (Mit jelent az abduktív kövezkeztetés? Dr. Kollár)
• Lehetek-e féltékeny?
• Bizalom

filozófia | jövőtervezé | iloveschool | Kollár József | abdukció | drkollarcoaching

Íme az abduktív (vagyis legjobb magyarázatra irányuló) következtetés a maga pőre valóságában.

A a rendelkezésre álló adatok (tények, események,megfigyelések) összessége.

H (hipotézis) magyarázza A-t, amennyiben igaz.

Egyetlen hipotézis sem ad olyan "vonzó" (loveliest) magyarázatot A-ra, mint H.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tehát H valószínűleg igaz

Az abdukció ampliatív (információbővítő) következtetés. Vagyis az abduktív következtetés vége, konklúziója a lehetséges legjobb magyarázat, amely több információval lát el bennünket, mint a kiinduló permisszák. Az abduktív folyamat során túllépünk a premisszákon, és olyan új információkat generálunk, amelyekről korábban sejtésünk sem volt.
Ez szemben áll a deduktív következtetéssel, melynek jellemzője, hogy a premisszákban már meglévő implicit információt tesszük explicitté a következtetés során.
A dedukció igazságmegőrző, az abdukció új, vonzó (loveliest) igazságokat létrehozó folyamat.

A legjobb magyarázatra való törekvés témához kapcsolódó bejegyzések:

• Ez is jó kérdés? 10.: Mi az a legjobb magyarázatra irányuló következtetés?
• A legvonzóbb (loveliest) magyarázat
• Abdukció és a jövőtervezés magasiskolája
• A bullshit szineváltozása

Az abdukcióhoz kapcsolódó bejegyzések:

• Hogy légy boldog? "Noémi könyvei" (23.): Ismeri a módszeremet?
• Ez is jó kérdés? 18.: Mi az az abdukció?
• Ez mind munka?: "Észmunka"
• Ez is jó kérdés? 21.: Mi az az abduktív alapállás?
• Ez is jó kérdés? 22.: Mi az az abduktív alapállás? 2. rész
• Abdukció és a jövőtervezés magasiskolája
• Béla a szerelem csillagásza (Mit jelent az abduktív kövezkeztetés? Dr. Kollár)
• Lehetek-e féltékeny?
• Bizalom

iloveschool | drkollarcoaching | legjobb magyarázatra irányuló követ | abdukció | filozófia | coaching

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy mit értek loveliest magyarázaton.

Ezt a következő kontrasztív kérdésre adott magyarázat révén szeretném megvilágítani. Miért inkább loveliest (legvonzóbb) a legjobb magyarázat, mint likeliest (legvalószínűbb)?

A loveliest magyarázat a potenciális megértésre, a likeliest az igazságra irányul. Tehát különböző kritériumok teljesülése eseten fogadjuk el az egyiket, illetve a másikat.

Az a legjobb magyarázat, ami (amennyiben igaz) az adott jelenség lehető legjobb megértését biztosítja.

Olykor a legvalószínűbb magyarázat egybeesik a legvonzóbbal, máskor a legvalószínűbb magyarázat kevés megértést biztosít, olykor viszont a loveliest magyarázat legkevésbé sem likeliest. Az “Azért alszunk el az altatótól, mert altató hatású” likeliest magyarázat, de kis magyarázó erővel bír.

Az összeesküvés-elméletek loveliestek, de teljesen megalapozatlanok, azaz a legtávolabb állnak attól, hogy likeliestek legyenek.

Adott evidenciák megléte esetén egy magyarázat lehet egyszerre likeliest és loveliest, mint például a newtoni fizika a speciális relativitás-elmélet előtt. Az új fizika új evidenciáinak hatására Newton elmélete elveszítette likeliest voltát, viszont továbbra is loveliest maradt.

Ha a célunk nem csupán triviális igazságok megragadása, hanem a jelenségek legjobb magyarázata, akkor a loveliest potenciális magyarázat vezet a likeliest  magyarázathoz, és nem fordítva. Nem azok az induktív következtetések érdekelnek bennünket, amelyek lehetővé teszik, hogy a premisszákból következő konklúzió likeliest legyen, hanem az a következtetési folyamat a “vonzó” számunkra, amely lovelieset oksági magyarázathoz vezet.

Ajánló: "Mindenki másképp csinálja": Álomgyárosok tanácsot ülnek: Legyél életszobrász!

filozófia | drkollarcoaching | iloveschool | Kollár József | elmefilozófia | abdukció

Abduktív következtetés

Vegyünk fel a metaforáról szóló filozófiai diskurzus kedvencével szemben (“Júlia a nap”) abduktív alapállást. Választanunk kell, hogy metaforikusan vagy szó szerint interpretáluk. Ez hasonlít ahhoz, mikor valaki a padlón hever holtsápadtan és el kell dönteni, hogy él-e vagy holt. Ehhez tipikusan abduktív alapállás veszünk fel, vagyis a legjobb magyarázatra irányuló következtetést használjuk. Tehát tudjuk, hogy ott fekszik az emberünk, de magyarázatot szeretnék kapni arra, hogy miért. Peter Lipton az Inference to the Best Explanation című könyvében számomra meggyőzően érvel a miért kérdésekre adott oksági magyarázatok mellett. Az oksági modell különbséget tesz egy jelenség ismerete, és egy jelenség okának magyarázata közt. A magyarázat ebben az esetben a már ismert jelenség okának ismerete. Tudjuk, hogy ott fekszik egy ember, de nem tudjuk, hogy mi az oksági története annak, hogy nem mozdul. Az oksági magyarázatok egyik jellegzetessége Hempel szerint az, hogy nem általában az események magyarázatai, hanem bizonyos aspektusuké. Az, hogy az adott jelenség milyen aspektusára keresünk magyarázatot, attól függ, hogy éppen milyen vonatkozása érdekel bennünket, és ez szűkíti az elfogadható oksági magyarázatok körét. Például, ha az érdekel bennünket, hogy a padlón heverő ember él-e vagy holt, akkor hidegen hagy a feje méretére vonatkozó legjobb oksági magyarázat. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy a “Júlia a nap” kijelentést metaforikusan vagy szó szerint interpretáljuk, akkor nem érdekel bennünket olyan a magyarázat, amely révén el tudjuk dönteni, hogy vajon téveszme vagy illúzió-e.

A padlón heverő ember abban különbözik a “Júlia a nap” állítástól, hogy nem elszigetelten hever, hanem valahol, valamilyen konkrét szituációban, amely szűkíti a magyarázatok számát. Ha a “Julia a nap” egy zárt osztályon hangzana el, akkor nagyobb valószínűsége lenne annak, hogy téveszmeként értelmezzük, mint akkor ha Shakespeare Rómeó és Júlia című művében olvassuk. Vagyis éppeni érdeklődésünket erősen befolyásolja a kontextus, viszont az, hogy az evidenciák között miként szelektálunk, nagy mértékben függ az érdeklődésünktől, amelynek bizonyos aspektusaira vonatkozó miért kérdésre újabb oksági magyarázatok adhatók.

Tegyük fel, hogy Béla szerint legjobb oksági magyarázat arra, hogy Gizi a padlón hever, az, hogy halott. Ha néhány másodperc múlva Gizi feltápászkodik a padlóról, és Béla továbbra is azt állítja, hogy Gizi halott, akkor joggal tekinthetjük azt a lehetséges legjobb magyarázatnak, hogy metaforikusan kell értelmeznünk szavait. Látszólag joggal vethető ellen az eddigieknek, hogy más a tudományos magyarázat, és más egy metafora interpretációja. Vegyük a következő példát, mint a fizikaórán. “A csillag távolodik, és Gizi is”. Honnan tudjuk, hogy egy csillag távolodik? Vöröseltolódásának mértékéből. Egy távolodó csillag sebessége magyarázattal szolgál vöröseltolódásának mértékét illetően, miközben az észlelt vöröseltolódás lényegi szereppel bír annak igazolásában, hogy a csillag adott sebességgel távolodik.

Ez egy önigazoló, körben forgó érv, hiszen miközben a vöröseltolódás magyarázza a sebességet, utóbbi evidenciául szolgál az előbbire. Honnan tudja Béla, hogy Gizi távolodik? Összezsugorodásának mértékéből. A távolodó Gizi sebessége magyarázatul szolgál arra, hogy miért látja egyre kisebbnek, és az, hogy Béla egyre kisebbnek látja, evidenciaként szolgál arra, hogy távolodik. Most interpretáljuk a “Gizi távolodik” állítást metaforikusan. Induljunk ki abból, hogy amikor Béla szerelmes volt Gizibe, akkor így következtetett abduktíve. Miért dobog gyorsabban a szívem, pirulok el és szárad ki a szám, ha Gizit meglátom? Mert szerelmes vagyok. Miért vélem úgy, hogy szerelmes vagyok Gizibe? Mert ha meglátom, gyorsabban ver a szívem, elpirulok és kiszárad a szám. Tegyük fel, hogy évek múlva a következőképpen magyarázza Béla a kihülőben lévő kapcsolatot. A metaforikus értelemben távolodó Gizi magyarázatul szolgál Bélának a heves szívdobogás elmaradására, a heves szívdobogásának elmaradása megerősíti, hogy Gizi távolodik, vagyis már nem szeretik egymást. A távolodó Gizi sebessége magyarázza Béla (a szerelem csillagásza) számára az érzelmek (vörös)eltolódásának mértékét, miközben a Béla által észlelt érzelemeltolódás fontos szerepet játszik abban, hogy úgy vélje, Gizi az adott sebességgel “távolodik”. A csillag távolodása és a vöröseltolódás mértéke közötti oksági viszony mögött egy oksági törvény áll, míg a metaforikus értelmezés egyedi oksági kapcsolat.

A szerelem egy lehetséges oksági magyarázata. Tehát a bemutatott metaforikus interpretáció nem természettudományos, ugyanakkor oksági magyarázat.

iloveschool | drkollarcoaching | metafora | filozófia | abdukció

Kedves Hallgatók és Érdeklődők, a BA-s művészefilozófia előadásomhoz izgi segédanyag a hallucinációról.

Oliver Sacks, neurológus és szerző, a Charles Bonnet szindrómára hívja fel a figyelmet - mikor csökkent látóképességű emberek élethű hallucinációkat élnek át. Szívmelengető részletességgel meséli el betegei tapasztalatait, átkalauzolva minket ennek a keveset emlegetett jelenségnek a biológiáján.

Since Awakenings first stormed the bestseller lists (and the silver screen), Oliver Sacks has become an unlikely household name, single-handedly inventing the genre of neurological anthropology.

iloveschool | drkollarcoaching | művészet | hallucináció | filozófia

Hume, David, Tanulmány az emberi értelemről, Magyar Helikon, Budapest, 1973.

Hume, David, Tanulmány az erkölcs alapelveiről, Osiris, Budapest, 2003.

Boros Gábor: René Descartes. Áron Kiadó, Budapest, 1998.

Boros Gábor: Spinoza és a filozófiai etika problémája. Atlantisz, Budapest, 1997.

Dunn, John, Locke, Atlantisz, Budapest, 1992.

Schmal Dániel, A kezdet nélküli kezdet: Descartes és a kartezianizmus problémái

Budapest: Gondolat Kiadó, 201

Schmal Dániel, Tudatosság és reprezentáció az elme karteziánus fogalmában

In: Pavlovits Tamás (szerk.) Logika és gondolkodás: a megismerés elméletei a korai felvilágosodásban, Budapest: L'Harmattan  Kiadó, 2012. 211-229.

filozófia | ismeretelmélet | iloveschool | Kollár József | elmefilozófia | abdukció

Ajánlott irodalom

Jane Austen összes regénye, bármely elérhető kiadás.

Hume, David, Tanulmány az emberi értelemről, Magyar Helikon, Budapest, 1973.

Hume, David, Tanulmány az erkölcs alapelveiről, Osiris, Budapest, 2003.

filozófia | Donald Davidson | PPKE BTK | iloveschool | drkollarcoaching

Ajánlott irodalom

Simon-Baron Cohen (2006), Elemi különbség, Osiris, Budapest

Frith, Uta (1991) Autizmus: a rejtély nyomában, Kapocs, Budapest

drkollarcoaching | iloveschool | PPKE BTK | Donald Davidson | filozófia